Horgász a pácban

Claire

Miután hazaértem, hajamat feltűzve beálltam a zuhany alá, s ha őszinte akartam lenni magamhoz, korántsem csak azért, hogy lemossam a testemet fedő vakolatot. A kellemesen hűvös vízcseppek jólesőn bizsergették bőrömet, ám mikor erről a simogató érzésről is a férfi érintése jutott eszembe fejemet megrázva elzártam a csapot. Azonban a délelőtti forró hangulatú fotózás képeit nem sikerült elhessegetnem, szívósan törtek utat maguknak akaraterőm vékony burkán keresztül a felszínre. Valamivel el kell terelnem a figyelmemet – gondoltam kétségbeesetten, s az elhatározást rögtön tett is követte. Rita számát beütve leszerveztem egy remélhetőleg fergetegesen végződő bulit estére, majd miután bekaptam néhány falatot, megpróbálkoztam egy rövid, késő délutáni alvással, hogy kipihenten indulhassak szórakozni. Hosszas forgolódást követően végre elnyomott az álom, ámde alighogy belemerültem az öntudatlanság illúziójába, megcsörrent a telefonom.

- Remélem időközben visszatért az étvágyad, és ebéd helyett hajlandó vagy velem vacsorázni – hallatszott a vonal túloldaláról problémám forrásának kellemes hangja. Francba! Nem igaz, hogy még alvás közben sincs nyugtom tőle – szitkozódtam magamban, de közben szám sarka önkéntelen mosolyra húzódott. – Jövök neked eggyel, amiért délelőtt átlendítettél a mélyponton.

- Nem tartozol semmivel – feleltem unottnak szánt hangon, de valójában majd’ kiugrottam a bőrömből, amiért végre tényleg sikerült felkeltenem a fickó figyelmét.

- Akkor azért vacsorázzunk együtt, mert találkozni akarok veled – ragaszkodott szívósan a meghíváshoz, mire még szélesebb vigyor terült el az arcomon.

- Sajnálom, már elígérkeztem mára – adtam meg a végső döfést, mert egyszeriben úgy éreztem, hogy ennél a pasinál muszáj taktikáznom, ha komolyan horogra akarom akasztani.

- Ó… - reagált roppant értelmesen a nem várt információra. A hangjából kicsengő lehangoltság arra késztetett, hogy némiképp lazítva a hurkon bedobjam a mentőövet.

- Ritával csajos estét tartunk – mondtam az orrom alatt somolyogva, s a túloldalról érkező megkönnyebbült sóhaj hallatán alig bírtam megállni, hogy fel ne kuncogjak.

- Hova mentek bulizni? Ahol a minap összefutottunk? – érdeklődött mintegy mellékesen, de sejtettem, hogy nem véletlenül kérdezni.

- Még nem döntöttük el, de az a klub is a lehetséges célállomások között szerepel – mentem bele a játékba, igyekezve feltűnésmentesen meglengetni a csalit.

- Akkor esetleg előfordulhat, hogy váratlanul ismét egymásba botlunk – ejtette ki a szavakat jelentőségteljes hangsúllyal.

- Minden bizonnyal váratlan meglepetés lenne – próbáltam komoly maradni, majd mikor úgy éreztem nem bírom tovább fenntartani a higgadtság látszatát, sietősen elköszöntem.

- Akkor este – hallottam a túloldalról mielőtt bontottam a vonalat, és lelki szemeim előtt láttam, ahogy Kerry arcán is fülig ér a vigyor.

Természetesen mindezek után már szó sem lehetett alvásról, hiszen a telefonhívás úgy felvillanyozott, mintha erősáramú ütés ért volna. Számomra is meglepő izgalommal készültem az estére, de ez a hév nem csupán a viszontlátás öröme miatti feszültség volt bennem, hanem egyfajta félelem is, hogy ezúttal ne rontsak el mindent. Gyomrom hangos korgással figyelmeztetett, hogy ma kimaradt az ebéd, így gondolataim a rendelni készült pizza felé kanyarodtak, ám mikor bevillantak a botsáska vékony combjai inkább a kínai mellett döntöttem. Mialatt az ételre vártam szisztematikusan szanaszét hánytam a ruhásszekrény számításba jöhető tartalmát, de nehezen tudtam eldönteni mit vegyek fel estére. Az illatos-omlós csirke közben megérkezett, ezért éhségem csillapítása utánra halasztottam az egyszeriben roppant mód fontossá vált ruhaválasztás kérdését. Noha a bulikon többnyire nadrágot szerettem viselni, mert szabadabban mozoghattam benne ezúttal először egy szoknyát választottam ki, végül hosszas tépelődés után a Kerry fiókjában talált lakktangára visszaemlékezve a nemrégiben vásárolt fekete bőrshort, és az ugyanolyan színű, lágyan omló anyagból készült pánt nélküli top mellett döntöttem, mely ráncolt mellrésze alatt kis fémlapocskákkal volt díszítve. A fehérneműs fiókban kotorászva ajkam mosolyra húzódott az emléktől, amikor kezembe akadt a fekete franciaalsó, amit Kerry oly bőszen lengetett felém, így kétség sem fért hozzá, hogy minden eshetőségre készen ma estére az ominózus darab lesz a befutó. A kihívó öltözék ellensúlyozásaként a szememet szolidan árnyékoltam füstösre, ajkaimra pedig csak szájfény került. A hajam jól bírta a megpróbáltatásokat, még mindig úgy állt, mintha épp most keltem volna fel Chris székéből, ezért ujjaimmal beletúrva igazítottam rajta, és máris indulhattam Ritáért. Már a taxiban ültem, amikor eszembe jutott, hogy otthon hagytam a telefonomat, így mivel visszaszaladtam érte, késve értem a megbeszélt helyszínre. Szerencsére barátnőm sem a pontosságáról volt híres, ezáltal alig néhány perces csúszás volt közöttünk. Kerryről nem tettem neki említést, mert egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy komolyan is gondolta a néhány órával ezelőtti kijelentését, de a bárba érkezve minden kétségem elszállt. A feszülten várakozó férfi a mellette lévő fickóval folytatott beszélgetés közben fel-felkapta fejét az érkezőkre, szándékosan helyezkedve úgy a pultnál, hogy rálátása legyen a bejáratra. Késve vett észre, így néhány másodpercig zavartalanul figyelhettem a jelenetet, s közben a mályvaszínű Batmanes pólót viselő fickó gesztikulálását követve ajkaim mosolyra húzódtak. Amikor pillantása végre rám siklott, az Ő arcán is örömteljes vigyor terült szét, majd a néhány nappal ezelőtti váratlan találkozással ellentétben ezúttal a pulttól elrugaszkodva elénk sietett.

- Te tudtad, hogy itt lesz – bökött oldalba Rita, de nem volt időm válaszolni, mert az emlegetett közben megérkezett.

- Hé, Kerry, mi ez a Batmanes cucc? – néztem végig rajta eltúlzott megütközéssel, de hangom incselkedőn csengett.

- A múltkori esetből okulva magamra öltöttem a Dark Knight egyenruhámat – düllesztette ki mellkasát önérzetesen, majd vigyorogva hozzáfűzte – Ki tudja, ma éjjel nem kell-e utánad repkednem a házak között.

- Elmebeteg vagy! – nevettem el magam a fejemet csóválva.

- Valamivel férfiasabb színt is választhattál volna, ez a rózsaszín Bruce Wayne meggyalázása – csatlakozott Rita is a férfi ugratásához.

- Nem rózsaszín, mályva – vettem védelmembe önkéntelenül, mire barátnőm tekintete mindent tudón villant felém. Kerry tenyere közben a derekamra siklott, így terelgetett keresztül a tömegen.

- Chad, a barátom – mutatta be nekünk a pultnál várakozó magas, sötétbarna hajú, jóképű fickót, akinek jól karban tartott testéről azonnal sejteni véltem, hogy szintén a modellszakma egyik üdvöskéje.

- Chad White – nyújtotta felém a kezét immár kétséget sem hagyva afelől, hogy valóban helyes a feltételezésem. Szemei feltűnő alapossággal futottak végig először rajtam, majd Rita alakján, végül barátnőm dekoltázsán állapodtak meg, mely nem sokat bízott a fantáziára.

- Nem úgy volt, hogy Simon is jön? – nézett kérdőn Kerryre miután túlestünk a bemutatkozáson, mire az egy vállrándítással elintézte a választ.

- Simonnál sosem lehet tudni.

- Átkozottul gyorsan megszerezted a számomat. Hogyan sikerült? – fordultam a férfi felé, hogy végre feltegyem a bennem motoszkáló kérdést.

- Felhívtam Ericet, hogy elkérjem Chris telefonszámát, onnantól pedig már egyenes volt az út – somolygott az orra alatt, azután a szemembe nézve jelentőségteljes hangsúllyal hozzátette: - Ha tényleg érdekel valaki, semmit sem bízok a véletlenre. – Egy hosszú percig fürkészte így a vonásaimat, majd mikor Chad oldalba bökte a bejárat felé kapta tekintetét.

– Francba! – szitkozódott a fogai között szűrve a szót. Zavart értetlenséggel fordultam a megadott irányba, hogy a bőszen integető, feltehetőleg Simonnal érkező Rianne-on állapodjon meg a pillantásom.

- Sziasztok! Bocs a késésért, de felhívott Rianne, és mikor meghallotta, hogy bulizni készülünk velünk akart tartani, így beugrottam érte – szabadkozott vigyorogva a mit sem sejtő fiatal srác, miután odaért kis csapatunkhoz.

Eközben az említett botsáska a legcsekélyebb mértékben sem próbálkozva a feltűnésmentes végigméréssel, minden egyes porcikámat alaposan kielemezte. A szája sarkában megjelenő fennhéjázó mosolytól viszketni kezdett a tenyerem, de egy nagy levegőt véve lecsillapítottam a vágyamat, hogy az elém helyezett Tequila Moonrise koktéllal nyakon öntsem. Szinte tapintható volt közöttünk a feszültség, amit a kezdeti meglepetés után Kerry immár szemlátomást élvezett, mert tekintete elégedett fénnyel csillogott.

- Kerry, bunny, miért nem szóltál, hogy buliztok? – fordult a piszkafa az önjelölt Batman felé. – Egy szóval sem említetted, hogy ez az a program, amiért nem érsz rá feljönni hozzám.

- Mert eredetileg másképp terveztem – nézett rám hosszasan a kérdezett fickó, de jelen pillanatban annyira lefoglalt a váratlan, és a legkevésbé sem kellemes meglepetés, hogy nem vettem észre a rejtett üzenetet.

Koktélomat habozás nélkül lehajtva az üres poharat a kelleténél erősebben csaptam le a pultra, azután Ritát a karjánál megragadva a táncolók felé húztam. Barátnőm elkerekedett szemekkel bámult rám mikor végre megálltunk, de az arcomra kiült vonásokból kiolvasva viselkedésem okát egy laza vállvonással elintézte a dolgot.

- Ez a Simon srác egész helyes – kiáltotta fülembe a szavakat a zenét túlharsogva.

- Ha szereted a műanyagbabát idéző kisfiúkat – válaszoltam a Chad társaságában felénk igyekvő Simont végigmérve. – A szája már-már botrányosan tökéletes, de nem tűnik agytrösztnek.

- Nem mintha Kerry egy Einstein lenne – vágott vissza Rita, amit magamnak is be kellett látnom, de mindezek mellett első ránézésre is zongorázni lehetett a két fiú közötti különbséget. – Különben is az agyasokat meghagyom neked, én beérem azzal, ami a gatyájukban van – vigyorgott Rita időközben magyarra váltva, hogy a mellénk érkező srácok ne értsék, miről diskurálunk.

Rita szavait figyelmen kívül hagyva vetettem bele magam a táncba, igyekezve közben távol tartani magamtól az egyre bátrabban nyomuló Chadet, ám mikor szemem sarkából láttam, hogy Kerry a pultnál elmélyülten magyaráz valamit Rianne-nak, meggondoltam magam. Elhamarkodott döntésemet hamarosan meg is bántam, mert a felbátorodott fickó immár merészen átölelve, jól fejlett piócaként tapadt a testemhez, ami annak ellenére sem izgatott fel, hogy kifejezetten dögös pasi volt a partnerem. Karjait lerázva magamról fordítottam hátat, hogy szememet lehunyva, a zenén kívül minden mást kizárva adjam át magam a táncnak. Sokáig nem élvezhettem zavartalanul, mert csípőmre újra két forró tenyér tapadt, ezért immár konkrétabban kifejezve nemtetszésemet, ujjaimat a levakarhatatlan támadóé közé fűzve le akartam tépni magamról, de megérezve a nyakam tövébe lehelt csókot az érintésem simogatássá szelídült. Az orromba kúszó parfümillatot ezer közül is felismertem volna, de ha mindez nem lett volna elég, a hátamhoz simuló férfi most megszólalt:

- Azt hiszem eddig nem a megfelelő partnerrel táncoltál.

- Mert a kiszemelt partner épp mással volt elfoglalva – bontakoztam ki az ölelésből, hogy megfordulva a szemébe nézhessek.

- Engem nem érdekel Rianne – válaszolt karjait ismét a derekam köré kulcsolva.

Nyílt tekintetéből ugyanezt a választ olvastam ki, ezért immár felszabadult sóhajjal simultam hozzá. Azonban mielőtt elmerülhettünk volna egymásban, a nehéz felfogású piszkafa a bárszékről elrugaszkodva felénk tartott, nyilvánvalóan azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ismét Kerry nyakába varrja magát.

- Gyere, lépjünk le – ragadta meg kezemet a férfi érzékelve a közelgő természeti katasztrófát. Ritához lépve – aki időközben Simonról Chadre váltott - jeleztem, hogy lepattanunk, mire helyeslő bólintással reagált, azután Rianne-t nagy ívben kikerülve a kijárat felé siettünk. A botsáska ledöbbent arckifejezését látva alig bírtam megállni, hogy fel ne nevessek, végül beértem egy felé küldött győztes szemvillanással. A leintett taxiba szorosan egymás mellé préselődve ültünk be, s a sofőr visszapillantóra tapadt kocsányon lógó szemeivel mit sem törődve Kerry keze egyre merészebben kúszott fel a combomon, miközben ajkai az enyémeket keresték.

- Ne itt! – állítottam meg a sort alá csúszó ujjait, mire hangos sóhajjal erőt vett magán, s néhány milliméterrel odébb húzódott.

A lakcímemre érkezve sietősen fizetett, azután kezemet megfogva türelmetlenül igyekezett a lift felé. Immár a zárt ajtók mögött elszabadult a pokol, megállíthatatlan vehemenciával préselt a fémlemez falnak, ám éppen csak összeért a szánk, amikor a lift az első emeleten megállva kinyílt. A két idősebb hölgyre pillantva, akik a beszélgetésből ítélve épp egy elhúzódott kártyapartiról igyekeztek hazafelé villámgyorsan szétrebbentünk, hogy a visszafojtott kuncogástól reszketve bár jól nevelten, de pattanásig feszülten tegyük meg az ötödikig hátralévő utat. A lakásomba érve kitört belőlünk a mindeddig visszatartott nevetés, amikor felidéztük a nénik megbotránkozó arckifejezését. Miközben még mindig kuncogva magunkra zártam az ajtót, Kerry hátulról hozzám simulva csókolt a nyakamba.

- Vicces, hogy Rianne önkéntelenül is segített. Ha nem jelenik meg a klubban, talán nem lennék most itt a lakásodon. Akaratlanul is felébresztette benned a versenyszellemet – lehelte a fülembe ágyékát szorosan a fenekemhez préselve.

A mondattól szemem dühösen felvillant, majd szám sarkáról letörölve a gúnyos félmosolyt rendezett arcvonásokkal fordultam meg, hogy kezemet a nyakszirtjére simítva húzzam magamhoz. Miközben forró ajkai mohón tapadtak az enyémekre, kezemet a nadrágjára csúsztatva simítottam végig a lüktető dudoron, ami elégedett nyögést váltott ki belőle. Érzékelve, hogy a mozdulattól immár pattanásig feszül az erős farmeranyag, tenyeremet a mellkasának nyomva eltoltam magamtól.

- Még nem jött el a patroncsere ideje – közöltem a férfival, akit arckifejezéséből ítélve a gutaütés kerülgetett, nyilvánvalóan nem erre a reakcióra számított. – Hess, Batman, ideje hazareppenned – fűztem hozzá immár leplezetlenül kaján vigyorral, azután a kulcsot elfordítva szélesre tártam előtte az ajtót.

Úgy tűnt végre felfogta, hogy teljesen komolyan gondolom, mert tekintetében most harag villant, majd egy pillanatnyi habozás után szó nélkül kisétált az ajtón. Sosem harcoltam férfiért, és nem pont egy IQ light modellért fogom elkezdeni – dohogtam magamban sértetten a csukott ajtónak dőlve. Ellenben neked nem árt egy kis küzdés Kerry bunny, mert úgy látszik, túl gyorsan megkapsz mindent. Gúnyosan mosolyogva bújtam ki a ruháimból, hogy a takaró alá bújva lehunyjam a szemem, ám mikor kezem a franciaalsóra siklott, s fantáziám Kerry felé kanyarodva elragadott, már korántsem töltött el akkora elégedettséggel a nyertes csata.

Kerry

Nem akartam hinni a fülemnek, amikor közölte velem, hogy ideje lelépnem, de az arcán elterülő győztes vigyor minden kétségemet eloszlatta. Éreztem, ahogy szétárad bennem a düh, s nyelvemen volt már a csípős válasz, végül a kikívánkozó szavakat visszanyelve indultam meg a lift felé. A rohadt életbe! Rafinált szuka! A testemet feszítő tesztoszteron arra késztetett, hogy öklömmel a lift falára mérve egy hatalmas ütést próbáljak megszabadulni a feszültségtől, ám mindezzel csak azt értem el, hogy a kín immár felváltva jelentkezett az ágyékom és az öklöm felől. Miként a legtöbb férfi én is nehezen viseltem a visszautasítást, különösen, ha azt ilyen gonosz formában teszik meg, ráadásul új ingerként ért ez a felfedezés, mert nem voltam hozzászokva, hogy a célegyenes előtt bezárják a kaput. A telefonomért nyúlva eljátszottam a gondolattal, hogy felhívom Rianne-t, aki minden bizonnyal szívesen befejezte volna amit Claire elkezdett, végül mikor ujjamat a hívógombra helyezve elmém felidézte a szőke kaktusz szemeit, elvetettem az ötletet. A kellemesen lehűlt éjszakába kilépve, melynek simogató hűvössége most kifejezetten jól esett sétáltam néhány sarkot, azután a leintett taxiba ülve gondolataimba mélyedve indultam haza.

Éjjel sokáig forgolódtam álmatlanul, így az ébresztőóra kíméletlen hangját figyelmen kívül hagyva fordultam a másik oldalamra, hogy tovább aludjak. Fél szemmel az éjjeliszekrényre helyezett üres gyógyszeres fiolára sandítva végül erőt vettem magamon, s a fürdőszobába indultam. Gyerekkorom óta ADHD-ban, azaz figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban szenvedtem, amit csak gyógyszeres kezeléssel sikerült visszaszorítani, ezért nem volt mese, muszáj volt elmennem az orvosomhoz újabb adagot felíratni. Ennek köszönhetően gyakran elkéstem a megbeszélt találkozókról, illetve olykor nehezemre esett a kiszabott feladatra koncentrálni, vagy épp a fotós utasításait követni. A betegség tünetei a sporttevékenységeknél is kiütköztek, így le kellett mondanom gyermekkori álmomról – a figyelemfenntartási nehézségek miatt esélyem sem volt rá, hogy valaha élsportoló lehessek. A memóriám sem volt épp tökéletesnek nevezhető, ennek ellenére görcsösen ragaszkodtam ahhoz az elképzelésemhez, hogy egyszer színész leszek. Nemrég beiratkoztam egy ősszel induló tanfolyamra, ahol a színjátszás alapjait igyekszem majd elsajátítani. Az ADHD az emberi kapcsolatokra is rányomta bélyegét, gyakori hangulatváltozásaim miatt problémáim voltak az érzelmi kötődések kialakításával, így soha nem volt még fél évnél tartósabb viszonyom.

Az orvossal végezve levittem Jacksont a közeli kutyáknak elkerített kis parkba, ahol a padon ücsörögve ismét Claire felé kanyarodtak gondolataim. Eleinte bosszantott a pökhendi viselkedése, azonban mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy egyre erősebben vonzódom hozzá, ezért mindenáron ki akartam deríteni milyen valójában. Ösztönösen ráérezve a hozzám vezető úthoz ügyesen taktikázva keltette fel a figyelmemet, felélesztve bennem a régóta már csak szunnyadó vadászösztönt. A népszerűséggel együtt egyenes arányban nőtt az ágyamba kéredzkedő nők száma is, így egy-egy újabb könnyű, még csak hódításnak sem nevezhető zsákmány megszerzése már nem hozott lázba. Telefonommal babrálva kikerestem a nevét, de mielőtt megnyomhattam volna a hívógombot meggondoltam magam. Hadd főjön még egy kicsit Ő is a levében.

A botrányosan tökéletes szájú Simon :)

Elhamvadt álmok

Claire

Az ajtóban álló gördeszka betyárra bámulva először fuldokolni kezdtem, majd mikor eljutott tudatomig a fotós fazon mondata, melynek tartalmából ítélve minden kétséget kizáróan mostanában szabadulhatott az elmegyógyintézetből, immár az állam is leesett a döbbenettől.

- Ki van csukva. Már itt sem vagyok – ugrottam le az asztalról ismételt heveny köhögőroham közepette.

- Márpedig én ma végezni akarok ezzel a kampánnyal, és mivel úgy tűnik ehhez Kerry fantáziája épp tőled indul be, nem fogadok el nemleges választ. Tünés vissza a fodrászszékbe! – A kistermetű fickó arrogáns pattogása határozottan idegesített, ezért egyre paprikásabb hangulatban néztem vele farkasszemet, végül látva, hogy éjszakai önkéntes szitterem egy lemondó sóhaj kíséretében épp távozni készül, szótlanul visszamasíroztam a helységbe.

- Legyen, de nem pucérkodom. Világos? – fordultam hátra szúrós szemekkel méregetve a fotóst, aztán morogva letottyantam a székbe. – Mondd, Chris, miért kell nekem komplett idiótát csinálnom magamból? – vettem egy nagy levegőt, de mielőtt belekezdtem volna a szóáradatba, a stylist közbevágott.

- Várd ki a végét. Meglátod, mire kikerülsz a kezeink közül, gyönyörű leszel – kacsintott az érkező Mark felé, aki erre heves bólogatásba kezdett. – A bőröd hibátlan, korrektort szinte nem is igényel, és a hajad is szép egészséges. Az arcod pedig kifejezetten bájos, még ha nem is kiemelkedően különleges. Valamivel több, mint egy óra múlva magadra sem fogsz ismerni.

- Aha, és a plusz öt-hat kilóval mit kezdtek, amivel nehezebb vagyok annál a modellnél? Vasággyal együtt sem éri el a negyvenöt kilót – fogadtam kételkedve bíztató szavait.

- A Photoshop csodákra képes – vonta meg a vállát Chris mialatt húzódozásommal mit sem törődve máris rávetette magát a hajamra.

Kifogyva az ellenvetésekből morcosan összefontam magam előtt a karjaimat, ám mikor gondolataim Kerry felé kalandoztak, homlokomon kisimultak a ráncok. Az, hogy vele együttműködve kell pózolnom valójában nem is volt annyira ellenemre, pusztán az elveim miatt berzenkedtem az egész felhajtástól. A frizura véglegesítése előtt Chris egy hajpánttal hátrafogta a homlokomba hulló tincseket, és máris Mark kezeire bízott. A könnyed, simogató mozdulatok, melyekkel az alapozót kente fel kifejezetten jól estek, szememet lehunyva adtam át magam az élvezetnek. A szemöldököm épp előző nap lett rendbe hozva, ezért azzal nem kellett bajlódni, csupán egy kis igazítás, és máris néhány tincs, a külső szemzugok felé egyre hosszabbodó műszempilla következett, majd rögtön ezután szemceruzával megrajzolta a körvonalakat. Ezzel is végezve szemhéjamra felkerült a füstös árnyalatú, csillogó pigment, s a szempillaspirállal elvégezve a befejező műveleteket már csak a szám maradt hátra. Mivel a hangsúly a tekintetemre helyeződött, a kontúr ívének kialakítása után csak egy halvány, barack árnyalatú rúzzsal fedte az ajkaimat, amire némi szájfény is került, hogy nedvesnek hassanak.

- Az arcoddal készen vagyok, a testedhez majd akkor fogok hozzá, amikor átöltözöl – fordított a tükör felé, ahonnan egy másik lány bámult rám vissza. Bár gyakran sminkeltem magam, ezt a fajta profizmust soha még csak meg sem közelítettem, bármennyire is igyekeztem.

- Látod, mondtam, hogy igazi bombázó leszel – kacsintott rám Chris, majd sietős mozdulatokkal nekilátott a frizurám befejezéséhez és rögzítéséhez. Az ipari mennyiségű flexibilis hajlakktól hamarosan fuldokolni kezdtem, amire mindketten felröhögtek.

- Azt hiszem ezek után extra kemény méregtelenítő kúrába kell kezdenem – jegyeztem meg szarkasztikus humorral, de nem volt idő a lazsálásra, Eric épp ebben a percben csörtetett be egy falatnyi farmershorttal, valamint egy lakkbőr hatású mellénnyel a kezében.

- Nocsak, máris repedezik a lárvaburok? – nézett rám elismerően. – Vedd fel ezeket, hadd lássuk milyen pillangó lesz belőled! – A felém dobott farmershortról ami bár elasztikusnak tűnt, azonnal láttam, hogy még ha sikerül is belepasszíroznom magam, a dereka egészen biztosan nem fog összeérni a derekamon, így a legfelső gombot nyitva kell majd hagynom. Észrevételemet Erickel is közöltem, aki csak legyintett rá.

- Nem probléma. Majd olyan pózt állítok be, mintha Kerry épp legombolná rólad. Igyekezz az öltözéssel, késésben vagyunk – utasított, azután kisietett az ajtón.

Noha mindkét férfiről tudtam, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, mégis pironkodva kezdtem bele a vetkőzésbe. Amikor Mark közölte velem, hogy a melltartótól is meg kell szabadulnom már-már türelmem korlátait feszegette, végül bosszús dünnyögés közepette kikapcsoltam a pántot. Immár egy szál alsóneműben tűrtem a testemet végigsimogató kezek érintését, melyek az önbarnítós alapozót kenték fel a bőrömre. Miután ezzel is végeztünk, a vártnál könnyebben sikerült magamra húznom a shortot, ám a mellény alig ért össze telt melleimen, így azt is félig nyitva kellett hagynom. A tükörképemre meredve, ahonnan egy barátságosabb kivitelű féldominát idéző ismeretlen alak nézett velem farkasszemet, elszörnyülködve hőköltem hátra.

- Én így ki nem megyek – jelentettem ki rémülten, de Chris máris kifele tuszkolt az ajtón, így nagy levegőt véve erőt vettem magamon, és a lehető legláthatatlanabb módon a fotós felé somfordáltam. Azonban bármennyire is igyekeztem egy kaméleont is megszégyenítő ötletességgel belesimulni a környezetbe, úgy látszott Kerry tűkön ülve várta felbukkanásomat, mert azonnal kiszúrta érkezésemet.

- Ki ez a tehén? – követte pillantását Rianne, közben vérlázítóan lenéző tekintettel mérve végig, amitől rögtön éreztem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa.

- Nem tehén. Egészségesen sportos – vett védelmébe azonnal a férfi, majd élveteg arckifejezéssel hozzátette: - Nekem kifejezetten tetszenek az idomai.

- Nem is rossz… Sőt, jobb, mint vártam – csatlakozott hozzá a fotós az állát vakargatva. – De ehhez a mellényhez nagyok a melleid, úgy nézel ki benne, mint egy töltött galamb – mért rám egy utolsó csapást, amivel a maradék önbizalmam is szertefoszlott. Egy mozdulattal széttépte rajtam a patentokat, s a kebleimet éppen csak eltakaró felsőrészt méregetve immár elégedetten bólogatott.

- Ebből így kint van mindenem – szűkültek össze a szemeim, de mintha meg sem hallotta volna tiltakozásomat.

- A fotón nem fog látszani belőlük semmi, legfeljebb Kerrynek lesz panoráma belátása – vonta meg a vállát a földszintes fazon.

- Mit szégyenlősködsz? Láttam már a cickóidat – súgta oda a férfi látva visszakozásomat. – Sőt, ha tudni akarod, meg is fogtam őket. Egészen kedvemre valóak. Végre olyan méret, ami kitölti a tenyeremet. – Az ajkán elterülő provokatív vigyort legszívesebben az öklömmel töröltem volna le, de elégedetten érzékelve Rianne elfehéredő arcát, akinek még csak most esett le a helyzet, fogaimat csikorgatva elnyomtam a késztetést.

- Remélem, nem gondoljátok komolyan, hogy ez a tyúk fog a helyemre lépni – kezdett el pattogni a kissé lassú felfogású botsáska. Minden jel arra utalt, hogy a modellszakma esetén IQ-ban is a light a nyerő, ezért miközben rácsodálkoztam a felfedezésre, bármennyire is igyekeztem, nem tudtam letörölni az arcomra kiülő cinikus vigyort.

- Nyugodj meg Rianne, senki nem veszi el a munkádat, csak készítünk egy sorozatot vele is, mert neki sikerült Kerryből kicsiholni azt, amire a képekhez szükségem van – próbálta Eric nyugtatgatni, de szemmel láthatóan ezzel csak még jobban felhúzta.

- Csak néhány fotóról van szó – lépett közbe az említett férfi, s hangjának kellemes orgánumától végre lecsillapodott a túlpörgött piszkafa.

Elkezdődhetett hát a munka, azonban eleinte képtelen voltam feloldódni, görcsösen próbáltam úgy helyezkedni, hogy még csak véletlenül se maradjon a kelleténél fedetlenebbül a velem szemben pózoló férfi előtt a testem.

- Engedd el magad – súgta a fülembe egészen közelről, s forró leheletét megérezve a bőrömön egyszeriben minden más megszűnt körülöttem.

A fotós utasításait immár ködfátyolon keresztül hallva, minden érzékszervemmel a farmershort derekánál magához húzó, nyitott ingű férfira koncentrálva, önkéntelenül követtem. Egyik kezemmel a válla felett a falnak támaszkodtam, a másikat izmos mellkasára simítva hajoltam hozzá egészen közel, miközben elnyílt ajkaim éppen csak egy hajszálra voltak az övéitől. Azután én ragadtam meg a nadrágja övénél fogva, s húztam magamhoz, mialatt tenyere a fenekemre simult. Ismét pózváltás következett, ezúttal könyökre ereszkedve dőltem hátra, majd ujjaimat a nyakában lógó dögcédulára fűzve vontam közelebb a fölöttem térdeplő férfit. Tekintetünk végig egymásba kapcsolódott, s kitágult pupillája mélyén az enyémben lángoló tűz tükörképe lobogott.

- Mielőtt egymásnak estek, ennyi elég lesz. Fülledt erotikát akartam, nem pornóképeket – vetett véget a fotós az egyre forrósodó jelenetnek. – Akkor most Rianne-nal ugyanilyet akarok látni – fordult Kerry felé, aki szemével még mindig engem követett.

A lány tekintetében elégedett fény villant, amikor végre ő került a középpontba. Úgy látszott az iménti varázs még tartott, mert ezúttal vele is gördülékenyen mentek a dolgok. Egy ideig néztem kettőjük párosát, de midőn az egyik beállításnál a lány keze a kelleténél mélyebben csúszott a férfi nadrágjába, hátat fordítva elsiettem. Chris áradozását figyelmen kívül hagyva bújtam ki a hirtelen szorossá vált ruhákból, s vettem magamra ismét a sajátjaimat, azután a fiúktól elköszönve kifele igyekeztem, de a fotós, aki közben befejezte a munkát megállított.

- Nem ígérem, hogy elfogadják a képeidet, de kösz, hogy kirángattad Kerryt a mélypontról.

- Én sem merném kijelenteni, hogy még egyszer megtenném – rándítottam a vállamon, mire elmosolyodott. Az említett fickó közben felém tartott, ám Rianne a vállát megragadva megállította.

- Kerry bunny, este átjössz hozzám? Feleleveníthetnénk a kellemes emlékeket - affektált nyafogva, ellenállhatatlannak vélt pillarebegtetés közepette.

- Kerry nyuszi, átjössz este? – utánoztam az orrom alatt dünnyögve némileg eltúlzott hanglejtéssel, miközben szemem sarkából Kerry felé sandítva a kijárat felé indultam. A fickó úgy tűnt mégis meghallotta, mert tekintetét a földre szegezve egész teste rázkódott az elfojtott röhögéstől.

- Rianne, mondtam már, hogy vége van – hallottam a hangját a hátam mögül, mire diadalittas mosoly ült ki az arcomra. – Hé, Kaktuszka, mi a terved mára? – szólt utánam, s a meglepettségtől hirtelen megtorpantam.

- Először is kiadósan megebédelek, mert rögtön felfordulok az éhségtől – fordultam hátra provokatív szemvillanást küldve a botsáska felé, akinek az arcára szavaim hallatán méla undor ült ki.

- Ha nem bánod, csatlakozom – lépett hozzám vigyorogva a fickó, mire megvontam a vállam.

- Csak ha nem számolgatod közben a kalóriákat – egyeztem bele egy pillanattal később mutatóujjammal figyelmeztetőn bökve felé.

- Ha kell, mindenre megesküszöm – emelte égnek a kezeit megadóan, s a mozdulatra immár belőlem is kirobbant a nevetés. – Előbb ugorjunk fel hozzám, hogy levakarhassam magamról ezt a barna ragacsot – nézett végig az egész testét bevonó olajos barnítón.

- Rendben, Kerry bunny, de nincs alamuszi nyusziskodás – húztam össze a szemöldököm gyanakvóan, de közben alig bírtam megállni nevetés nélkül.

- Ha te sem mászol fel közben az ablakpárkányomra, máris megegyeztünk. Még néhány jól irányzott tökön rúgás, és örökbe fogadhatok - röhögte el magát ismét. Az emléktől elszégyellve magam szótlanul bólintottam, majd a vezetőoldalra érve be akartam ülni a kocsiba, de Kerry megállított.

- Én vezetek – nyúlt a kulcs felé, de megráztam a fejem.

- Felejtsd el. Még egy ártatlannak látszó gördeszkával is életveszélyes vagy – ugrattam ajkamon gúnyos mosollyal, de nem adta fel, így végül nagyot sóhajtva kezébe nyomtam a kulcsot, amit önelégült vigyorral helyezett az indítóba.

A lakásába lépve meglepetten észrevételeztem milyen egyszerűen van berendezve – egy valószínűleg jól fizetett sztármodelltől, ha nem is fényűzést, de a tapasztaltaknál valamivel nagyobb luxust vártam volna. Nem messze tőlem egy kopókeveréknek tippelt, de mint később kiderült beabull* fajtájú fiatal kutya nézett velem farkasszemet, fejét oldalra billentve igyekezett eldönteni megszavazza-e a gazdájával érkező idegennek a bizalmat, vagy sem. Végül úgy határozott nem jelentek veszélyt az önjelölt falkavezérre, így heves farkcsóválás közepette megindult felénk. Mosolyogva figyeltem, ahogy Kerry felkapja a csaholó kis állatot, majd magához ölelve megvakargatja a füle tövét, amit a kutya kéjelgő pofácskájából ítélve meglehetősen élvezett. A bájos jelenet minden mozdulatából látszott mennyire ragaszkodnak egymáshoz, ami nem kis meglepettséggel töltött el, ugyanis a mindeddig kemény macsóként viselkedő férfiból a legkevésbé sem néztem volna ki, hogy így is tud viselkedni.

- Ő itt Jackson – mutatta be a vicces kis szerzetet, aki némi szaglászást követően végignyalta kinyújtott kezemet.

- Tetszel neki. Jó ízlése van – állapította meg a férfi, miközben a lakás belseje felé terelgetett. – Elugrok zuhanyozni, addig nyugodtan nézz körül.

Nem kellett kétszer mondania, kíváncsian jártam körbe a lakást, figyelmesen térképezve fel a fickó mindennapjaihoz tartozó tárgyakat. A nappaliban néhány könyv sorakozott a polcon, s egy könyvjelzővel ellátott példány a dohányzóasztalon is hevert. Bryce Courtenay: The Power of One* - olvastam fel magamban az írót és a címet. Hm… nem épp szépirodalom, de legalább ismeri a betűket. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy a könyv pusztán a díszlet része, aztán a gonoszkodásért elszégyellve magam elvetettem az ötletet, hiszen nem volt előre betervezve az érkezésem, így a trükközésre sem lehetett felkészülve. A sima, jellegtelenül fehér falakon itt-ott képek lógtak, legnagyobb meglepetésemre főként családi felvételek. Figyelmemet egy réginek látszó fotó keltette fel, mely egy baseball szerelésben pompázó szőkésbarna kisfiút ábrázolt.

- Megkérhetlek rá, hogy dobj be egy alsógatyát? – rántott vissza gondolataimból a fürdőszobából kikiabáló férfi. Mi vagyok én, házi cseléd? Dohogtam magamban, de hangosan csak ennyit mondtam:

- Ha elárulod, hol találom.

- A hálószobai szekrény fiókos részében – szűrődött át hozzám a fickó hangja, mire Jackson kíséretében a másik helyiségbe indultam.

- Hé, Kerry, a tiéd ez a lakktanga? – nevettem el magam, amikor a fiókban kotorászva kezembe akadt az abszurd darab. Talán mégsem, melltartót csak nem visel hozzá. Állapítottam meg miután megleltem a hozzá tartozó felsőrészt is. Az információt gondosan elraktároztam a többi közé, majd a kiszemelt Hugo Boss alsóval a kezemben a fürdőszoba felé igyekeztem. Az ajtót résnyire nyitva belülről a kilincsre akasztottam, s újra behúzva immár biztonságos távolból bekiabáltam:

- Tiszta gatya szervírozva.

- Nem merted behozni, mi? – hallatszott a provokatív kérdés, amit ezúttal figyelmen kívül hagyva sétáltam vissza az imént nézegetett fotóhoz. A tíz-tizenkét év körüli kissrácból áradt a lelkesedés a sport iránt, szemeiből a reményteljes jövő ígérete nézett vissza rám.

- Én vagyok a képen – válaszolt a ki nem mondott kérdésre a nesztelenül mögém kerülő férfi, s a hangtól, mely váratlanul törte meg a csendet összerezzentem. – Kölyökkoromban azt képzeltem, hogy egyszer nagy baseball játékos leszek – révedt el a múltban egészen lággyá változott hangszínnel

- Mi történt? – fürkésztem a vonásait, amitől úgy látszott zavarba jött, mert tekintetét elrejtve előlem Jacksonhoz lehajolva válaszolt.

- Csak a szokásos sablontörténet. Nem voltam elég tehetséges – vonta meg a vállát lezsernek szánt mozdulattal, de a torokköszörülésből ösztönösen sejtettem, hogy a felidézett emlék ennél mélyebben érintette.

- Így hát modell lettél – vontam le a következtetést, a kelleténél élesebben zárva le a gondolatsort.

- Ehhez legalább értek – rándított ismét egyet a vállán, miközben izmai megfeszültek.

- Játszanál nekem valamit? – intettem a falnak támasztott gitár felé, hogy oldjam a kínossá vált hangulatot, de megrázta a fejét.

- Azt ki kell érdemelni – nézett a szemembe újra felegyenesedve. – Nem gitározom bárkinek. - A mellettünk lévő polcon megszólalt a telefonon, mire mindketten odakaptuk a fejünket.

- Csak lakktangás modelleknek – szúrtam oda ajkamon gúnyos mosollyal látva, hogy a kijelzőn Rianne neve villog. – Mindennek ellenére úgy döntöttem kapsz még egy esélyt, hogy bebizonyítsd mégsem vagy akkora seggfej – tettem rá még egy lapáttal fölényesen lenéző hangnemben. A szemében felvillanó sértett haragból éreztem, hogy ezúttal elvetettem a sulykot, de már felesleges lett volna visszakozni.

- Nekem nem kell bizonyítanom – vette fel a kesztyűt megkeményített arcvonásokkal. – Mindketten tudjuk, ha akarom, öt perc alatt ledumálom rólad azt a szexi kis franciabugyit, amit a fiókodban találtam. – Az élesen csengő telefon közben a hívás fogadása nélkül hallgatott el, mire alig tudtam palástolni megkönnyebbülésemet.

- Az meg sem fordult abban a kis egoista agyadban, hogy ha akarnám, én magam szabadulnék meg tőle? Talán mégsem olyan erős a vonzerőd, mint hiszed – vágtam vissza a nagyképű kijelentésre.

- Valóban? Pedig nekem a délelőtti fotózáson nagyon úgy tűnt, hogy legszívesebben ledobnád magadról – lépett hozzám közelebb már-már a falnak szorítva. A még mindig egy szál alsóban parádézó férfi közelségétől felgyorsult a pulzusom, s a szaporábbá váló levegővételemet észlelve ajka elégedett mosolyra húzódott.

- Csak azért gondolod így, mert egy öntelt pöcs vagy – igyekeztem menteni, ami menthető, miközben próbáltam kibújni a falnak támaszkodó karok alól, de immár a csípőjét is a medencémhez préselve szegezett oda.

- Ismét visszatértünk a kiindulópontra? – ejtette fogságba tekintetem a kérdést inkább kijelentésnek szánva.

- Valójában el sem szakadtunk onnan – sziszegtem felé. – Most pedig mennem kell – löktem félre a karjait, majd a szorult helyzetből végre kiszabadulva az ajtó felé igyekeztem.

- Mi lesz az ebéddel? – szólt utánam az iménti közjátékot figyelmen kívül hagyva, arcán ismét leplezetlen vigyorral.

- Hirtelen elment az étvágyam – vetettem oda fanyar felhanggal, kezemet közben a kilincsre téve.

- Megadod a számod? – kérdezte egy pillanatnyi töprengés után, incselkedő arckifejezésével pattanásig feszítve a húrt.

- Legyél kreatív. Ha igazán kell neked, megszerzed – vetettem oda foghegyről már a folyosón menekülve. A lépcsőfordulóban meg kellett állnom néhány percre, hogy lecsillapodjon a testemen végigfutó remegés, amit férfi közelsége váltott ki belőlem.

*beabull - beagle és buldog keresztezéséből született hibrid

**Egyedül a ringben – a könyvből ’92-ben filmdráma is készült Morgan Freemannel. Rövid tartalom: Peekay egy belevaló kisfiú csak a sors nem volt kegyes hozzá, szülei nélkül nevelkedik egy hazájától távoli helyen. Mikor gyermektársai már teljesen kiközösítették, csak egyetlen öreg barátja marad neki, aki bár már megjárta a sötét börtönvilágot, mégis melegszívű ember és felkarolja a kisfiút, megtanítja az ökölvívás minden fortélyára.