Molylepkéből pillangó?

Claire

Az álom és az ébrenlét határán bal oldalamra fordultam, s mikor kinyújtott kezem acélos izmokat ért, élveteg mosollyal simítottam végig a kidolgozott hasfalon. Miközben lecsukott szemhéjam alatt elmém újravetítette a pihenés óráinak ábrándképeit, ujjaim egyre bátrabban araszoltak lefelé.

- Csak akkor folytasd tovább, ha be is fejezed – dünnyögte a mellettem fekvő férfi álmatagon, mire a hangot felismerve szemeim felpattantak, s kezemet visszarántva, mint akit bolha csípett meg ültem fel az ágyban. A hirtelen mozdulat azonnal éreztette hatását, még mindig kábán zsongó fejembe éles fájdalom hasított bele.

- Francba! Mit keresel az ágyamban? – szegeztem neki a kérdést az éjjel elfogyasztott alkoholmennyiségnek köszönhetően rekedtesre száradt torokkal.

- Hagyj aludni. Szinte még hajnal van – morrant felém, s a takarót magára húzva, egyúttal rólam lerántva hátat fordított.

- Ez aljas húzás volt. Kihasználtad, hogy többet ittam a kelleténél – jegyeztem meg kérésével mit sem törődve, mikor végre elhatolt a tudatomig, hogy egy szál alsóneműn kívül semmi sincs rajtam. – Takarodj a lakásomból! – szűrtem a fogaim között, miközben a takaró csücskét megmarkolva egy határozott lendülettel visszaszereztem, hogy magam elé kapjam. A fickó halk, lemondó sóhaj kíséretében bosszúsan feltápászkodott, azután az ágy szélére ülve egyre hisztérikusabb viselkedésemmel mit sem törődve végigmért.

- Ne szépíts. A csontrészeg jobban fedi a valóságot. Felesleges drámáznod, semmi nem történt az éjjel, de a legkevésbé sem rajtad múlt, mert úgy tapadtál rám, mint a légypapír. – Látva elsápadó arcomat ajkán önelégült mosollyal fűzte hozzá: - Egyébként is kár lett volna. Ha úgy döntök, hogy ellövöm azt a patront, majd akkor fogom megtenni, amikor megvan rá az esély, hogy emlékezetes maradjon. Nem pazarolom az öntudatlanságig elázott nőkre.

- Akkor mit keresel még mindig itt? – húztam össze a szemöldökömet gyanakodva, ezzel a támadó magatartással igyekezve palástolni egyre nagyobb zavaromat.

- Mert ön- és közveszélyes voltál, így jobbnak láttam itt maradni éjszakára, mielőtt rajtad kívül valaki másnak is baja esik. – Értetlen arckifejezésemet látva kisvártatva belekezdett a magyarázatba: – Miután a taxiból felcipelve ledobtalak az ágyra, kimentem a mosdóba egy percre. Ezalatt te felmásztál a nyitott ablakba, és a párkányon egyensúlyozva hangosan énekeltél bele a New York-i éjszakába. Majdnem infarktust kaptam, amíg végre sikerült leimádkoznom onnan, ráadásul kétszer is tökön rúgtál közben. Öregedtem vagy öt évet, ami az én szakmámban dupla annyinak számít, ezért elkezdhetsz gondolkodni, mivel kárpótolsz majd érte.

Halványan derengeni kezdtek a történtek, s mikor elmém levetítette a képet, ahogy az ablakkeretbe kapaszkodva a Valami Amerikából Szonját idézve éneklem a következő szavakat: „Tépj szét, mire vársz még! Gyere és tépj szét, mert erre vágyom.”, a szégyenkezéstől hirtelen fülig vörösödtem. Kész szerencse, hogy a fickó egy kukkot sem ért magyarul, különben még inkább megnézhetném magam.

- Egyébként tudtad, hogy oltári hamisan énekelsz? Csaknem megpattant a varrás az ingemen – röhögött fel az emléktől, miközben a farmergatyájáért nyúlva végre felállt az ágyamról, és öltözködni kezdett.

- Csak ha iszom. Különben egy bárénekesnőt is megszégyenítek – feleltem sértetten, mire újra felnevetett.

- Aha, képzelem.

- Ugye tudod, hol a kijárat? – mordultam fel ismét megtalálva morcos önmagam. Az ingét gombolva szeme dühösen villant rám, majd szitkozódva megindult az ajtó felé.

- Megindító ez a hála, amit tanúsítasz. Ha nem megyek utánad a klubból, talán épp egy sikátorban ébrednél valami lepattant csöves társaságában, mert még arra is képtelen voltál, hogy a lakcímedet kinyögd a taxisnak. És ez még a szerencsésebbik változat, ennél rosszabbul is végződhetett volna – szembesített az igazsággal, amitől ismételten elszégyelltem magam. - Mondd, belehaltál volna egy köszönömbe? – fordult vissza a kilincsre téve a kezét, azután lemondó sóhaj kíséretében kisétált a lakásból. A gondolattól, hogy valószínűleg sosem látom többé megrémültem, ezért hirtelen felpattantam az ágyból, s a takarót magam köré kanyarítva az ajtóhoz rohantam.

- Hé, Kerry! – szóltam a fickó után, akit még épp időben sikerült megállítanom. – Kösz az éjszakai szitterkedést – mondtam az iméntinél több fokkal lágyabb hangon.

- Mindig ilyen harapós vagy? – tett felém egy lépést bizonytalanul némi töprengést követően.

- Csak olyanokkal, akik átgázolnak rajtam – mormogtam elsősorban a balesetre utalva, de valójában kétértelműnek szánva a mondatot, ismét visszatérve a régi stílushoz.

- Azért ne túlozz, nagy kárt nem tettem benned – vágott vissza keserűen a váratlan hangulatváltást érzékelve. Láttam, hogy indulni készül, ezért újra erőt véve magamon a lehető legkedvesebben próbáltam maradásra bírni.

- Nem vagy éhes? Ha még kíváncsi vagy rá, reggeli közben elmondom miért írtam neked. – Egy percig összeszűkült szemmel méregetett, azután ajkán felvillant a már ismerős gúnyos mosoly.

- Kösz, de már nem érdekel. Nem bukok a hibbant tyúkokra. – Látva a sértettségtől fellobbanó harag pírját az arcomon elégedetten fordított hátat, s tűnt el a fordulóban.

- Rohadj meg! – kiáltottam utána a szemét húzás miatti dühtől már-már toporzékolva, majd a folyosó végéről felharsanó önelégült kacaj kíséretében bevágtam magam mögött az ajtót. Oké, ezt a palit is kipipálhatjuk, de semmi pánik, egyszer csak fennmarad valaki a rostán – gondoltam nem csekély mértékű öniróniával.

~¤~

Két nap telt el az ominózus este óta, és éppen egy mosodába igyekeztem, ahol Rita társaságában készültem eltölteni az üres, nagyjából másfél órát, amíg a patyolat tiszta ruháimat előszedem a nagyüzemi mosó-szárító gépekből. Késő volt már, így rajtunk kívül alig lézengtek a helyiségben, nyugodtan tudtunk beszélgetni.

- Nagyon titokzatos voltál a telefonban, ki vele, hogyan végződött a múltkori buli? Kivel mentél el? Azzal a jóképű pacákkal? Hogy is hívták? Rich? Minden részletről tudni akarok! – unszolt Rita a szaftos sztori reményében.

- Nem, Kerry vitt haza – válaszoltam szűkszavúan, mire barátnőm szemei elkerekedtek a meglepettségtől.

- Ne már, és ezt így kell kihúzni belőled? Az a pasi egy férfiállat, tuti fergeteges volt vele a szex – ábrándozott el egy pillanatra, de gyorsan lehűtöttem.

- Nem történt semmi.

- Na, ne szédíts! Kerry Degman felvitt a lakásodba, és azt akarod nekem bemesélni, hogy nem mászott rád? – vizslatta vonásaimat összeszűkült szemekkel. – Te tényleg komolyan mondod! – kiáltott fel mikor nem sikerült hazugságon érnie. – A francba, de hát mi ütött beléd? Én nem bánnám, ha elmondhatnám, hogy Kerryvel keféltem.

- Rita, te már a fél világgal keféltél. Eggyel több, vagy kevesebb igazán nem számít – jegyeztem meg a kelleténél élesebben, amit azonnal meg is bántam. – Ne haragudj, ez nem volt szép tőlem – tettem a kezem Rita vállára, közben bűnbánó szemeket meresztve rá.

- Nem, de attól még igaz – vonta meg a vállát halk sóhajjal, majd némi töprengés után folytatta – Tetszel a fickónak. A klubban végig rólad kérdezősködött.

- Ugyan, ne légy nevetséges. Csak addig tart izgalmasnak, amíg meg nem döntött, aztán máris tovább lép. Semmi kedvem a trófeagyűjteményében végezni, mint valami gombostűre szúrt rovar. Különösen, hogy a sok csili-vili pillangó mellett minden valószínűség szerint csupán egy molylepke lennék – állapítottam meg eltúlzott önkritikával. – Mit gondolsz, hány nője volt már? Talán száz is, vagy még több. Egyébként sem olyan típus, aki komolyan érdekelni szokott – bizonygattam egyúttal magamnak is, hogy egyáltalán nem izgat a pasi, de Ritát nem sikerült átvernem.

- Ne hazudj, láttam hogyan méregetted a szemed sarkából. Bejön neked, jól ismerem az ízlésedet – fúrta tekintetét az enyémbe, amit szinte azonnal elkaptam.

- Már mindegy, ismét sikerült elcsesznem – sóhajtottam fel keserűen.

- Ha hoztad a szokásos formádat, akkor benne van a pakliban – vigyorgott rám Rita, mire végre én is elnevettem magam.

- Fogalmad sincs mennyire! – fuldokoltam a kacagástól mikor felidéztem az éjjel történteket, amihez néhány perc múlva Rita is csatlakozott, miután elmeséltem a részleteket.

- Ó, Istenem! Mit nem adtam volna érte, ha látom az arcát, amikor végre levadászik az ablakpárkányról te meg épp tökön rúgod. – A jelenetet elképzelve immár könnyeit csorgatva vihogott.

- Szerencsétlen pali, egész biztosan átkozza a napot, amikor elgázolt a járgányával – révedtem el a néhány nappal ezelőtti múltban. Arcomon mosollyá szelídült az iménti vigyor mikor felidéztem Kerry őszintén rémült vonásait a balesetet követően, majd gondoskodó aggodalmát, ahogyan a karjai között vitt fel a liftben. Bár első ránézésre egy beképzelt pöcsnek látszott, lelkem mélyén valami azt súgta, ha elég mélyre kaparok, a felszín alatt talán mást is találhatok.

~¤~

Újabb két nappal később a közeli Dunkin’ Donutsba igyekeztem reggeliért, amikor Chris hívását jelezve megcsörrent a telefonom.

- Szia, Claire bébi, mit csinálsz? – hallatszott a vonal túlsó végéről a srác vidáman csengő hangja.

- Próbálom nyitva tartani a szemem, amíg hozzájutok a napi koffeinadagomhoz – feleltem egy ásítást elnyomva, mire panaszosan felsóhajtott.

- Istenem, mit nem adnék egy kávéért! Meg egy kiadós reggeliért, mert rögtön kilyukad a gyomrom. Ez a mai fotózás teljesen kikészít. Három órája pörgök megállás nélkül – nyafogott a tőle megszokott módon. – Teljesen váratlanul ért ez az egész, már hatkor kirángattak az ágyból, mert az eredetileg felkért stylist az éjjel totálkáros lett.

- Merre vagy? Vigyek valamit reggelire? – kérdeztem, s ahogy magam elé vetítettem Chris túljátszott szenvedést sugárzó arckifejezését, halványan elmosolyodtam.

- Komolyan megtennéd? – kapott az alkalmon azonnal.

- Mivel a semmittevésen kívül egyébként sincs más elfoglaltságom mára, mindegy mit csinálok – vontam meg a vállam, majd miután elraktároztam memóriámban a címet bontottam a vonalat.

A lerobbant gyárépülethez érkezve leparkoltam a többi kocsi mellé, aztán kihalászva a fánkos dobozt, a két nagy pohár tejeskávéval egyensúlyozva befelé igyekeztem. Az előttem elsiető fickót egy pillanatra megállítottam útbaigazítást kérni, s az információ birtokában máris tovább haladtam. Az épület belsejében már javában folyt a munka, vakuk villanása verődött vissza a fémes szürke falakról, de épp csak egy pillantást vetettem a fotózott modellek felé. A férfi félig takarásban volt a körülötte nyüzsgő emberektől, de a lányról, aki épp hevesen gesztikulálva magyarázott valamit ezalatt is sikerült megállapítanom, hogy gyönyörű. Sűrű pillákkal szegélyezett vakítóan kék szemei még ebből a távolságból is döbbenetesen hatottak, szép ívű szája buja erotikát sugárzott. Az előkészítő helységbe lépve Chris kezébe nyomva saját kávéját felpattantam a fodrászasztalra, majd a fánkos dobozt felnyitva elkezdtem majszolni a felettébb szimpatikusnak látszó csokis fánkot. Meleg barátom közben töméntelen mesélnivalójával szórakoztatott, amin egy-egy falat közötti szünetben hangosan felnevettem. Elkalandozó figyelmemnek köszönhetően a fánkból kifelé igyekvő csokitöltelék az ujjaimon csorgott végig, amit az utolsó pillanatban észrevéve ajkamhoz emeltem, s épp belemélyedtem az akkurátus lenyalogatásba, amikor tekintetem az ajtóban álló fickóra emelve megdermedt a mozdulat.

Kerry

Az elmúlt négy napban akárhogyan próbáltam nem sikerült kivernem a fejemből a minden bizonnyal flúgos lányt, akit a balszerencse az utamba sodort. A dolog odáig fajult, hogy Jacksont, a kutyámat felnyalábolva tegnap elindultam a lakására, de félúton meggondoltam magam, és inkább betértem a gitárboltba körülnézni. Most is felé kalandoztak a gondolataim, holott minden idegszálammal a fölöttem térdelő Rianne-ra kellett volna koncentrálnom, akivel az Armani Exchange legújabb kampányának fotóit készítettük éppen. A hosszú, barnahajú lánnyal nemrégiben volt egy kis afférom, amit ő szívesen folytatott volna tovább, de nem akartam nagyon belemerülni a számomra jövőtlennek ítélt kapcsolatba. Bár a szex többnyire izgalmas volt vele, meglehetősen felszínesnek tartottam, és elkényeztetett, nyafka viselkedése néha kifejezetten idegesített. Megszoktam, hogy szebbnél szebb nők ajánlják fel magukat, amit eleinte felettébb élveztem egyben ki is használtam, azonban egyre inkább hiányzott valami számomra is megfoghatatlan.

- Kerry, mi a franc van ma veled? – térített vissza gondolataimból Eric, a fotós mély orgánuma. – Addig kerülgettek a bikák, amíg te is homo lettél? Olyan kifejezéstelen a tekinteted, mintha nem egy bombázó térdelne épp a csípőd felett. Hidegebbet sugárzol, mint egy jéghegy, a Titanic akár tőled is zátonyra futhatott volna.

- Ne sértegess, mintha nem tudnád, hogy full hetero vagyok – morrantam felé számat elhúzva, már a feltételezéstől is felháborodva.

- Akkor szedd össze magad, mert ha perceken belül nem produkálsz nekem fülledt erotikát, vége az alfahím imidzsednek. Tömény tesztoszteront, és duzzadó ágyéktól repedő farmert akarok látni a fotókon. Ez egy fiatalos, lendületes, szexis sorozat kell, hogy legyen, nem egy zombie film plakátjához állsz modellt. – Noha tudtam, hogy nem vagyok ma formában, követelőző stílusával sikerült felbosszantania, ezért Rianne csípőjét megragadva leemeltem magamról, azután felpattantam, hogy néhány perc szünetet tartsak. Az ásványvizes üveggel a kezemben egy félreeső sarokba vonultam, ahol igyekeztem végre az előttem álló munkára koncentrálni, de ekkor megütötte fülemet az ismerős, csilingelő kacagás, amire azonnal felkaptam a fejem. Hirtelen csend lett, így kobakomat megrázva betudtam a képzelet játékának az egészet, amikor ismét felcsendült. Mit keresne itt Miss Kaktusz? Igyekeztem elhessegetni a képtelen ötletet, de a nevetés ezúttal nem akart abbamaradni. Ellökve magam a faltól megindultam a hang irányába, ami Chris a fodrász, és Mark a sminkes kuckójához vezetett. A nyitott ajtóval szemben laza lezserséggel Claire ült a fodrászasztalon, ahol beszélgetés közben élvezettel habzsolta a kezében tartott fánkot. Ajkam mosolyra húzódott a bájos jelenettől, rég láttam valakit ennyire jóízűen falatozni, hiszen a körülöttem lévő lányok szinte kivétel nélkül szakmabeliek voltak, akiknél egy ilyen kalóriabomba elfogyasztása némi túlzással felért egy öngyilkossággal. Amikor egy figyelmetlen mozdulat következtében még az orra is maszatos lett a csokitól, alig tudtam visszafojtani a nevetésemet. Nem akartam, hogy észrevegyen, mert ez a pillanat olyan más volt, mint a többi, ezúttal nyoma sem volt a fölényes arroganciának, most természetesen viselkedett. Annyira belemerült a stylist anekdotáiba, hogy a folyékony csokitöltelék közben lecsorgott az ujjain, amit elképesztően spontán kezdett el lenyalogatni onnan, mégis az egész mozdulatsor tömény erotikát sugárzott. Arcomról egy pillanat alatt lehervadt a vigyor, amikor elragadott a fantázia, s elmémben egymást követve kezdtek száguldozni az elképzelt jelenet képei. Észre sem vettem mikor léptem közelebb, de a lány hirtelen felém kapta a fejét. Ahogy a meglepettségtől tágra nyílt kék szemekbe néztem pulzusom felgyorsult, s ha arcomat nem fedte volna a több kilónyi vakolat, a rajtakapottak zavartságának pírja azonnal meglátszott volna rajtam.

- Ki ez a csaj? – rántott vissza a kínos szituációból Eric, aki összeszűkült szemekkel követte a tekintetem, majd visszakanyarodva hozzám az ébredező vágytól szűkössé vált nadrágomra pillantva vonásaira elégedett kifejezés költözött. – Kezdjetek vele valamit, minél előbb hercegnőt akarok látni Hamupipőke helyett. Ahogy elnézem kemény feladat lesz – mérte végig a lány maszatos arcát lemondó sóhaj kíséretében.