Elhamvadt álmok

Claire

Az ajtóban álló gördeszka betyárra bámulva először fuldokolni kezdtem, majd mikor eljutott tudatomig a fotós fazon mondata, melynek tartalmából ítélve minden kétséget kizáróan mostanában szabadulhatott az elmegyógyintézetből, immár az állam is leesett a döbbenettől.

- Ki van csukva. Már itt sem vagyok – ugrottam le az asztalról ismételt heveny köhögőroham közepette.

- Márpedig én ma végezni akarok ezzel a kampánnyal, és mivel úgy tűnik ehhez Kerry fantáziája épp tőled indul be, nem fogadok el nemleges választ. Tünés vissza a fodrászszékbe! – A kistermetű fickó arrogáns pattogása határozottan idegesített, ezért egyre paprikásabb hangulatban néztem vele farkasszemet, végül látva, hogy éjszakai önkéntes szitterem egy lemondó sóhaj kíséretében épp távozni készül, szótlanul visszamasíroztam a helységbe.

- Legyen, de nem pucérkodom. Világos? – fordultam hátra szúrós szemekkel méregetve a fotóst, aztán morogva letottyantam a székbe. – Mondd, Chris, miért kell nekem komplett idiótát csinálnom magamból? – vettem egy nagy levegőt, de mielőtt belekezdtem volna a szóáradatba, a stylist közbevágott.

- Várd ki a végét. Meglátod, mire kikerülsz a kezeink közül, gyönyörű leszel – kacsintott az érkező Mark felé, aki erre heves bólogatásba kezdett. – A bőröd hibátlan, korrektort szinte nem is igényel, és a hajad is szép egészséges. Az arcod pedig kifejezetten bájos, még ha nem is kiemelkedően különleges. Valamivel több, mint egy óra múlva magadra sem fogsz ismerni.

- Aha, és a plusz öt-hat kilóval mit kezdtek, amivel nehezebb vagyok annál a modellnél? Vasággyal együtt sem éri el a negyvenöt kilót – fogadtam kételkedve bíztató szavait.

- A Photoshop csodákra képes – vonta meg a vállát Chris mialatt húzódozásommal mit sem törődve máris rávetette magát a hajamra.

Kifogyva az ellenvetésekből morcosan összefontam magam előtt a karjaimat, ám mikor gondolataim Kerry felé kalandoztak, homlokomon kisimultak a ráncok. Az, hogy vele együttműködve kell pózolnom valójában nem is volt annyira ellenemre, pusztán az elveim miatt berzenkedtem az egész felhajtástól. A frizura véglegesítése előtt Chris egy hajpánttal hátrafogta a homlokomba hulló tincseket, és máris Mark kezeire bízott. A könnyed, simogató mozdulatok, melyekkel az alapozót kente fel kifejezetten jól estek, szememet lehunyva adtam át magam az élvezetnek. A szemöldököm épp előző nap lett rendbe hozva, ezért azzal nem kellett bajlódni, csupán egy kis igazítás, és máris néhány tincs, a külső szemzugok felé egyre hosszabbodó műszempilla következett, majd rögtön ezután szemceruzával megrajzolta a körvonalakat. Ezzel is végezve szemhéjamra felkerült a füstös árnyalatú, csillogó pigment, s a szempillaspirállal elvégezve a befejező műveleteket már csak a szám maradt hátra. Mivel a hangsúly a tekintetemre helyeződött, a kontúr ívének kialakítása után csak egy halvány, barack árnyalatú rúzzsal fedte az ajkaimat, amire némi szájfény is került, hogy nedvesnek hassanak.

- Az arcoddal készen vagyok, a testedhez majd akkor fogok hozzá, amikor átöltözöl – fordított a tükör felé, ahonnan egy másik lány bámult rám vissza. Bár gyakran sminkeltem magam, ezt a fajta profizmust soha még csak meg sem közelítettem, bármennyire is igyekeztem.

- Látod, mondtam, hogy igazi bombázó leszel – kacsintott rám Chris, majd sietős mozdulatokkal nekilátott a frizurám befejezéséhez és rögzítéséhez. Az ipari mennyiségű flexibilis hajlakktól hamarosan fuldokolni kezdtem, amire mindketten felröhögtek.

- Azt hiszem ezek után extra kemény méregtelenítő kúrába kell kezdenem – jegyeztem meg szarkasztikus humorral, de nem volt idő a lazsálásra, Eric épp ebben a percben csörtetett be egy falatnyi farmershorttal, valamint egy lakkbőr hatású mellénnyel a kezében.

- Nocsak, máris repedezik a lárvaburok? – nézett rám elismerően. – Vedd fel ezeket, hadd lássuk milyen pillangó lesz belőled! – A felém dobott farmershortról ami bár elasztikusnak tűnt, azonnal láttam, hogy még ha sikerül is belepasszíroznom magam, a dereka egészen biztosan nem fog összeérni a derekamon, így a legfelső gombot nyitva kell majd hagynom. Észrevételemet Erickel is közöltem, aki csak legyintett rá.

- Nem probléma. Majd olyan pózt állítok be, mintha Kerry épp legombolná rólad. Igyekezz az öltözéssel, késésben vagyunk – utasított, azután kisietett az ajtón.

Noha mindkét férfiről tudtam, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, mégis pironkodva kezdtem bele a vetkőzésbe. Amikor Mark közölte velem, hogy a melltartótól is meg kell szabadulnom már-már türelmem korlátait feszegette, végül bosszús dünnyögés közepette kikapcsoltam a pántot. Immár egy szál alsóneműben tűrtem a testemet végigsimogató kezek érintését, melyek az önbarnítós alapozót kenték fel a bőrömre. Miután ezzel is végeztünk, a vártnál könnyebben sikerült magamra húznom a shortot, ám a mellény alig ért össze telt melleimen, így azt is félig nyitva kellett hagynom. A tükörképemre meredve, ahonnan egy barátságosabb kivitelű féldominát idéző ismeretlen alak nézett velem farkasszemet, elszörnyülködve hőköltem hátra.

- Én így ki nem megyek – jelentettem ki rémülten, de Chris máris kifele tuszkolt az ajtón, így nagy levegőt véve erőt vettem magamon, és a lehető legláthatatlanabb módon a fotós felé somfordáltam. Azonban bármennyire is igyekeztem egy kaméleont is megszégyenítő ötletességgel belesimulni a környezetbe, úgy látszott Kerry tűkön ülve várta felbukkanásomat, mert azonnal kiszúrta érkezésemet.

- Ki ez a tehén? – követte pillantását Rianne, közben vérlázítóan lenéző tekintettel mérve végig, amitől rögtön éreztem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa.

- Nem tehén. Egészségesen sportos – vett védelmébe azonnal a férfi, majd élveteg arckifejezéssel hozzátette: - Nekem kifejezetten tetszenek az idomai.

- Nem is rossz… Sőt, jobb, mint vártam – csatlakozott hozzá a fotós az állát vakargatva. – De ehhez a mellényhez nagyok a melleid, úgy nézel ki benne, mint egy töltött galamb – mért rám egy utolsó csapást, amivel a maradék önbizalmam is szertefoszlott. Egy mozdulattal széttépte rajtam a patentokat, s a kebleimet éppen csak eltakaró felsőrészt méregetve immár elégedetten bólogatott.

- Ebből így kint van mindenem – szűkültek össze a szemeim, de mintha meg sem hallotta volna tiltakozásomat.

- A fotón nem fog látszani belőlük semmi, legfeljebb Kerrynek lesz panoráma belátása – vonta meg a vállát a földszintes fazon.

- Mit szégyenlősködsz? Láttam már a cickóidat – súgta oda a férfi látva visszakozásomat. – Sőt, ha tudni akarod, meg is fogtam őket. Egészen kedvemre valóak. Végre olyan méret, ami kitölti a tenyeremet. – Az ajkán elterülő provokatív vigyort legszívesebben az öklömmel töröltem volna le, de elégedetten érzékelve Rianne elfehéredő arcát, akinek még csak most esett le a helyzet, fogaimat csikorgatva elnyomtam a késztetést.

- Remélem, nem gondoljátok komolyan, hogy ez a tyúk fog a helyemre lépni – kezdett el pattogni a kissé lassú felfogású botsáska. Minden jel arra utalt, hogy a modellszakma esetén IQ-ban is a light a nyerő, ezért miközben rácsodálkoztam a felfedezésre, bármennyire is igyekeztem, nem tudtam letörölni az arcomra kiülő cinikus vigyort.

- Nyugodj meg Rianne, senki nem veszi el a munkádat, csak készítünk egy sorozatot vele is, mert neki sikerült Kerryből kicsiholni azt, amire a képekhez szükségem van – próbálta Eric nyugtatgatni, de szemmel láthatóan ezzel csak még jobban felhúzta.

- Csak néhány fotóról van szó – lépett közbe az említett férfi, s hangjának kellemes orgánumától végre lecsillapodott a túlpörgött piszkafa.

Elkezdődhetett hát a munka, azonban eleinte képtelen voltam feloldódni, görcsösen próbáltam úgy helyezkedni, hogy még csak véletlenül se maradjon a kelleténél fedetlenebbül a velem szemben pózoló férfi előtt a testem.

- Engedd el magad – súgta a fülembe egészen közelről, s forró leheletét megérezve a bőrömön egyszeriben minden más megszűnt körülöttem.

A fotós utasításait immár ködfátyolon keresztül hallva, minden érzékszervemmel a farmershort derekánál magához húzó, nyitott ingű férfira koncentrálva, önkéntelenül követtem. Egyik kezemmel a válla felett a falnak támaszkodtam, a másikat izmos mellkasára simítva hajoltam hozzá egészen közel, miközben elnyílt ajkaim éppen csak egy hajszálra voltak az övéitől. Azután én ragadtam meg a nadrágja övénél fogva, s húztam magamhoz, mialatt tenyere a fenekemre simult. Ismét pózváltás következett, ezúttal könyökre ereszkedve dőltem hátra, majd ujjaimat a nyakában lógó dögcédulára fűzve vontam közelebb a fölöttem térdeplő férfit. Tekintetünk végig egymásba kapcsolódott, s kitágult pupillája mélyén az enyémben lángoló tűz tükörképe lobogott.

- Mielőtt egymásnak estek, ennyi elég lesz. Fülledt erotikát akartam, nem pornóképeket – vetett véget a fotós az egyre forrósodó jelenetnek. – Akkor most Rianne-nal ugyanilyet akarok látni – fordult Kerry felé, aki szemével még mindig engem követett.

A lány tekintetében elégedett fény villant, amikor végre ő került a középpontba. Úgy látszott az iménti varázs még tartott, mert ezúttal vele is gördülékenyen mentek a dolgok. Egy ideig néztem kettőjük párosát, de midőn az egyik beállításnál a lány keze a kelleténél mélyebben csúszott a férfi nadrágjába, hátat fordítva elsiettem. Chris áradozását figyelmen kívül hagyva bújtam ki a hirtelen szorossá vált ruhákból, s vettem magamra ismét a sajátjaimat, azután a fiúktól elköszönve kifele igyekeztem, de a fotós, aki közben befejezte a munkát megállított.

- Nem ígérem, hogy elfogadják a képeidet, de kösz, hogy kirángattad Kerryt a mélypontról.

- Én sem merném kijelenteni, hogy még egyszer megtenném – rándítottam a vállamon, mire elmosolyodott. Az említett fickó közben felém tartott, ám Rianne a vállát megragadva megállította.

- Kerry bunny, este átjössz hozzám? Feleleveníthetnénk a kellemes emlékeket - affektált nyafogva, ellenállhatatlannak vélt pillarebegtetés közepette.

- Kerry nyuszi, átjössz este? – utánoztam az orrom alatt dünnyögve némileg eltúlzott hanglejtéssel, miközben szemem sarkából Kerry felé sandítva a kijárat felé indultam. A fickó úgy tűnt mégis meghallotta, mert tekintetét a földre szegezve egész teste rázkódott az elfojtott röhögéstől.

- Rianne, mondtam már, hogy vége van – hallottam a hangját a hátam mögül, mire diadalittas mosoly ült ki az arcomra. – Hé, Kaktuszka, mi a terved mára? – szólt utánam, s a meglepettségtől hirtelen megtorpantam.

- Először is kiadósan megebédelek, mert rögtön felfordulok az éhségtől – fordultam hátra provokatív szemvillanást küldve a botsáska felé, akinek az arcára szavaim hallatán méla undor ült ki.

- Ha nem bánod, csatlakozom – lépett hozzám vigyorogva a fickó, mire megvontam a vállam.

- Csak ha nem számolgatod közben a kalóriákat – egyeztem bele egy pillanattal később mutatóujjammal figyelmeztetőn bökve felé.

- Ha kell, mindenre megesküszöm – emelte égnek a kezeit megadóan, s a mozdulatra immár belőlem is kirobbant a nevetés. – Előbb ugorjunk fel hozzám, hogy levakarhassam magamról ezt a barna ragacsot – nézett végig az egész testét bevonó olajos barnítón.

- Rendben, Kerry bunny, de nincs alamuszi nyusziskodás – húztam össze a szemöldököm gyanakvóan, de közben alig bírtam megállni nevetés nélkül.

- Ha te sem mászol fel közben az ablakpárkányomra, máris megegyeztünk. Még néhány jól irányzott tökön rúgás, és örökbe fogadhatok - röhögte el magát ismét. Az emléktől elszégyellve magam szótlanul bólintottam, majd a vezetőoldalra érve be akartam ülni a kocsiba, de Kerry megállított.

- Én vezetek – nyúlt a kulcs felé, de megráztam a fejem.

- Felejtsd el. Még egy ártatlannak látszó gördeszkával is életveszélyes vagy – ugrattam ajkamon gúnyos mosollyal, de nem adta fel, így végül nagyot sóhajtva kezébe nyomtam a kulcsot, amit önelégült vigyorral helyezett az indítóba.

A lakásába lépve meglepetten észrevételeztem milyen egyszerűen van berendezve – egy valószínűleg jól fizetett sztármodelltől, ha nem is fényűzést, de a tapasztaltaknál valamivel nagyobb luxust vártam volna. Nem messze tőlem egy kopókeveréknek tippelt, de mint később kiderült beabull* fajtájú fiatal kutya nézett velem farkasszemet, fejét oldalra billentve igyekezett eldönteni megszavazza-e a gazdájával érkező idegennek a bizalmat, vagy sem. Végül úgy határozott nem jelentek veszélyt az önjelölt falkavezérre, így heves farkcsóválás közepette megindult felénk. Mosolyogva figyeltem, ahogy Kerry felkapja a csaholó kis állatot, majd magához ölelve megvakargatja a füle tövét, amit a kutya kéjelgő pofácskájából ítélve meglehetősen élvezett. A bájos jelenet minden mozdulatából látszott mennyire ragaszkodnak egymáshoz, ami nem kis meglepettséggel töltött el, ugyanis a mindeddig kemény macsóként viselkedő férfiból a legkevésbé sem néztem volna ki, hogy így is tud viselkedni.

- Ő itt Jackson – mutatta be a vicces kis szerzetet, aki némi szaglászást követően végignyalta kinyújtott kezemet.

- Tetszel neki. Jó ízlése van – állapította meg a férfi, miközben a lakás belseje felé terelgetett. – Elugrok zuhanyozni, addig nyugodtan nézz körül.

Nem kellett kétszer mondania, kíváncsian jártam körbe a lakást, figyelmesen térképezve fel a fickó mindennapjaihoz tartozó tárgyakat. A nappaliban néhány könyv sorakozott a polcon, s egy könyvjelzővel ellátott példány a dohányzóasztalon is hevert. Bryce Courtenay: The Power of One* - olvastam fel magamban az írót és a címet. Hm… nem épp szépirodalom, de legalább ismeri a betűket. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy a könyv pusztán a díszlet része, aztán a gonoszkodásért elszégyellve magam elvetettem az ötletet, hiszen nem volt előre betervezve az érkezésem, így a trükközésre sem lehetett felkészülve. A sima, jellegtelenül fehér falakon itt-ott képek lógtak, legnagyobb meglepetésemre főként családi felvételek. Figyelmemet egy réginek látszó fotó keltette fel, mely egy baseball szerelésben pompázó szőkésbarna kisfiút ábrázolt.

- Megkérhetlek rá, hogy dobj be egy alsógatyát? – rántott vissza gondolataimból a fürdőszobából kikiabáló férfi. Mi vagyok én, házi cseléd? Dohogtam magamban, de hangosan csak ennyit mondtam:

- Ha elárulod, hol találom.

- A hálószobai szekrény fiókos részében – szűrődött át hozzám a fickó hangja, mire Jackson kíséretében a másik helyiségbe indultam.

- Hé, Kerry, a tiéd ez a lakktanga? – nevettem el magam, amikor a fiókban kotorászva kezembe akadt az abszurd darab. Talán mégsem, melltartót csak nem visel hozzá. Állapítottam meg miután megleltem a hozzá tartozó felsőrészt is. Az információt gondosan elraktároztam a többi közé, majd a kiszemelt Hugo Boss alsóval a kezemben a fürdőszoba felé igyekeztem. Az ajtót résnyire nyitva belülről a kilincsre akasztottam, s újra behúzva immár biztonságos távolból bekiabáltam:

- Tiszta gatya szervírozva.

- Nem merted behozni, mi? – hallatszott a provokatív kérdés, amit ezúttal figyelmen kívül hagyva sétáltam vissza az imént nézegetett fotóhoz. A tíz-tizenkét év körüli kissrácból áradt a lelkesedés a sport iránt, szemeiből a reményteljes jövő ígérete nézett vissza rám.

- Én vagyok a képen – válaszolt a ki nem mondott kérdésre a nesztelenül mögém kerülő férfi, s a hangtól, mely váratlanul törte meg a csendet összerezzentem. – Kölyökkoromban azt képzeltem, hogy egyszer nagy baseball játékos leszek – révedt el a múltban egészen lággyá változott hangszínnel

- Mi történt? – fürkésztem a vonásait, amitől úgy látszott zavarba jött, mert tekintetét elrejtve előlem Jacksonhoz lehajolva válaszolt.

- Csak a szokásos sablontörténet. Nem voltam elég tehetséges – vonta meg a vállát lezsernek szánt mozdulattal, de a torokköszörülésből ösztönösen sejtettem, hogy a felidézett emlék ennél mélyebben érintette.

- Így hát modell lettél – vontam le a következtetést, a kelleténél élesebben zárva le a gondolatsort.

- Ehhez legalább értek – rándított ismét egyet a vállán, miközben izmai megfeszültek.

- Játszanál nekem valamit? – intettem a falnak támasztott gitár felé, hogy oldjam a kínossá vált hangulatot, de megrázta a fejét.

- Azt ki kell érdemelni – nézett a szemembe újra felegyenesedve. – Nem gitározom bárkinek. - A mellettünk lévő polcon megszólalt a telefonon, mire mindketten odakaptuk a fejünket.

- Csak lakktangás modelleknek – szúrtam oda ajkamon gúnyos mosollyal látva, hogy a kijelzőn Rianne neve villog. – Mindennek ellenére úgy döntöttem kapsz még egy esélyt, hogy bebizonyítsd mégsem vagy akkora seggfej – tettem rá még egy lapáttal fölényesen lenéző hangnemben. A szemében felvillanó sértett haragból éreztem, hogy ezúttal elvetettem a sulykot, de már felesleges lett volna visszakozni.

- Nekem nem kell bizonyítanom – vette fel a kesztyűt megkeményített arcvonásokkal. – Mindketten tudjuk, ha akarom, öt perc alatt ledumálom rólad azt a szexi kis franciabugyit, amit a fiókodban találtam. – Az élesen csengő telefon közben a hívás fogadása nélkül hallgatott el, mire alig tudtam palástolni megkönnyebbülésemet.

- Az meg sem fordult abban a kis egoista agyadban, hogy ha akarnám, én magam szabadulnék meg tőle? Talán mégsem olyan erős a vonzerőd, mint hiszed – vágtam vissza a nagyképű kijelentésre.

- Valóban? Pedig nekem a délelőtti fotózáson nagyon úgy tűnt, hogy legszívesebben ledobnád magadról – lépett hozzám közelebb már-már a falnak szorítva. A még mindig egy szál alsóban parádézó férfi közelségétől felgyorsult a pulzusom, s a szaporábbá váló levegővételemet észlelve ajka elégedett mosolyra húzódott.

- Csak azért gondolod így, mert egy öntelt pöcs vagy – igyekeztem menteni, ami menthető, miközben próbáltam kibújni a falnak támaszkodó karok alól, de immár a csípőjét is a medencémhez préselve szegezett oda.

- Ismét visszatértünk a kiindulópontra? – ejtette fogságba tekintetem a kérdést inkább kijelentésnek szánva.

- Valójában el sem szakadtunk onnan – sziszegtem felé. – Most pedig mennem kell – löktem félre a karjait, majd a szorult helyzetből végre kiszabadulva az ajtó felé igyekeztem.

- Mi lesz az ebéddel? – szólt utánam az iménti közjátékot figyelmen kívül hagyva, arcán ismét leplezetlen vigyorral.

- Hirtelen elment az étvágyam – vetettem oda fanyar felhanggal, kezemet közben a kilincsre téve.

- Megadod a számod? – kérdezte egy pillanatnyi töprengés után, incselkedő arckifejezésével pattanásig feszítve a húrt.

- Legyél kreatív. Ha igazán kell neked, megszerzed – vetettem oda foghegyről már a folyosón menekülve. A lépcsőfordulóban meg kellett állnom néhány percre, hogy lecsillapodjon a testemen végigfutó remegés, amit férfi közelsége váltott ki belőlem.

*beabull - beagle és buldog keresztezéséből született hibrid

**Egyedül a ringben – a könyvből ’92-ben filmdráma is készült Morgan Freemannel. Rövid tartalom: Peekay egy belevaló kisfiú csak a sors nem volt kegyes hozzá, szülei nélkül nevelkedik egy hazájától távoli helyen. Mikor gyermektársai már teljesen kiközösítették, csak egyetlen öreg barátja marad neki, aki bár már megjárta a sötét börtönvilágot, mégis melegszívű ember és felkarolja a kisfiút, megtanítja az ökölvívás minden fortélyára.