Horgász a pácban

Claire

Miután hazaértem, hajamat feltűzve beálltam a zuhany alá, s ha őszinte akartam lenni magamhoz, korántsem csak azért, hogy lemossam a testemet fedő vakolatot. A kellemesen hűvös vízcseppek jólesőn bizsergették bőrömet, ám mikor erről a simogató érzésről is a férfi érintése jutott eszembe fejemet megrázva elzártam a csapot. Azonban a délelőtti forró hangulatú fotózás képeit nem sikerült elhessegetnem, szívósan törtek utat maguknak akaraterőm vékony burkán keresztül a felszínre. Valamivel el kell terelnem a figyelmemet – gondoltam kétségbeesetten, s az elhatározást rögtön tett is követte. Rita számát beütve leszerveztem egy remélhetőleg fergetegesen végződő bulit estére, majd miután bekaptam néhány falatot, megpróbálkoztam egy rövid, késő délutáni alvással, hogy kipihenten indulhassak szórakozni. Hosszas forgolódást követően végre elnyomott az álom, ámde alighogy belemerültem az öntudatlanság illúziójába, megcsörrent a telefonom.

- Remélem időközben visszatért az étvágyad, és ebéd helyett hajlandó vagy velem vacsorázni – hallatszott a vonal túloldaláról problémám forrásának kellemes hangja. Francba! Nem igaz, hogy még alvás közben sincs nyugtom tőle – szitkozódtam magamban, de közben szám sarka önkéntelen mosolyra húzódott. – Jövök neked eggyel, amiért délelőtt átlendítettél a mélyponton.

- Nem tartozol semmivel – feleltem unottnak szánt hangon, de valójában majd’ kiugrottam a bőrömből, amiért végre tényleg sikerült felkeltenem a fickó figyelmét.

- Akkor azért vacsorázzunk együtt, mert találkozni akarok veled – ragaszkodott szívósan a meghíváshoz, mire még szélesebb vigyor terült el az arcomon.

- Sajnálom, már elígérkeztem mára – adtam meg a végső döfést, mert egyszeriben úgy éreztem, hogy ennél a pasinál muszáj taktikáznom, ha komolyan horogra akarom akasztani.

- Ó… - reagált roppant értelmesen a nem várt információra. A hangjából kicsengő lehangoltság arra késztetett, hogy némiképp lazítva a hurkon bedobjam a mentőövet.

- Ritával csajos estét tartunk – mondtam az orrom alatt somolyogva, s a túloldalról érkező megkönnyebbült sóhaj hallatán alig bírtam megállni, hogy fel ne kuncogjak.

- Hova mentek bulizni? Ahol a minap összefutottunk? – érdeklődött mintegy mellékesen, de sejtettem, hogy nem véletlenül kérdezni.

- Még nem döntöttük el, de az a klub is a lehetséges célállomások között szerepel – mentem bele a játékba, igyekezve feltűnésmentesen meglengetni a csalit.

- Akkor esetleg előfordulhat, hogy váratlanul ismét egymásba botlunk – ejtette ki a szavakat jelentőségteljes hangsúllyal.

- Minden bizonnyal váratlan meglepetés lenne – próbáltam komoly maradni, majd mikor úgy éreztem nem bírom tovább fenntartani a higgadtság látszatát, sietősen elköszöntem.

- Akkor este – hallottam a túloldalról mielőtt bontottam a vonalat, és lelki szemeim előtt láttam, ahogy Kerry arcán is fülig ér a vigyor.

Természetesen mindezek után már szó sem lehetett alvásról, hiszen a telefonhívás úgy felvillanyozott, mintha erősáramú ütés ért volna. Számomra is meglepő izgalommal készültem az estére, de ez a hév nem csupán a viszontlátás öröme miatti feszültség volt bennem, hanem egyfajta félelem is, hogy ezúttal ne rontsak el mindent. Gyomrom hangos korgással figyelmeztetett, hogy ma kimaradt az ebéd, így gondolataim a rendelni készült pizza felé kanyarodtak, ám mikor bevillantak a botsáska vékony combjai inkább a kínai mellett döntöttem. Mialatt az ételre vártam szisztematikusan szanaszét hánytam a ruhásszekrény számításba jöhető tartalmát, de nehezen tudtam eldönteni mit vegyek fel estére. Az illatos-omlós csirke közben megérkezett, ezért éhségem csillapítása utánra halasztottam az egyszeriben roppant mód fontossá vált ruhaválasztás kérdését. Noha a bulikon többnyire nadrágot szerettem viselni, mert szabadabban mozoghattam benne ezúttal először egy szoknyát választottam ki, végül hosszas tépelődés után a Kerry fiókjában talált lakktangára visszaemlékezve a nemrégiben vásárolt fekete bőrshort, és az ugyanolyan színű, lágyan omló anyagból készült pánt nélküli top mellett döntöttem, mely ráncolt mellrésze alatt kis fémlapocskákkal volt díszítve. A fehérneműs fiókban kotorászva ajkam mosolyra húzódott az emléktől, amikor kezembe akadt a fekete franciaalsó, amit Kerry oly bőszen lengetett felém, így kétség sem fért hozzá, hogy minden eshetőségre készen ma estére az ominózus darab lesz a befutó. A kihívó öltözék ellensúlyozásaként a szememet szolidan árnyékoltam füstösre, ajkaimra pedig csak szájfény került. A hajam jól bírta a megpróbáltatásokat, még mindig úgy állt, mintha épp most keltem volna fel Chris székéből, ezért ujjaimmal beletúrva igazítottam rajta, és máris indulhattam Ritáért. Már a taxiban ültem, amikor eszembe jutott, hogy otthon hagytam a telefonomat, így mivel visszaszaladtam érte, késve értem a megbeszélt helyszínre. Szerencsére barátnőm sem a pontosságáról volt híres, ezáltal alig néhány perces csúszás volt közöttünk. Kerryről nem tettem neki említést, mert egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy komolyan is gondolta a néhány órával ezelőtti kijelentését, de a bárba érkezve minden kétségem elszállt. A feszülten várakozó férfi a mellette lévő fickóval folytatott beszélgetés közben fel-felkapta fejét az érkezőkre, szándékosan helyezkedve úgy a pultnál, hogy rálátása legyen a bejáratra. Késve vett észre, így néhány másodpercig zavartalanul figyelhettem a jelenetet, s közben a mályvaszínű Batmanes pólót viselő fickó gesztikulálását követve ajkaim mosolyra húzódtak. Amikor pillantása végre rám siklott, az Ő arcán is örömteljes vigyor terült szét, majd a néhány nappal ezelőtti váratlan találkozással ellentétben ezúttal a pulttól elrugaszkodva elénk sietett.

- Te tudtad, hogy itt lesz – bökött oldalba Rita, de nem volt időm válaszolni, mert az emlegetett közben megérkezett.

- Hé, Kerry, mi ez a Batmanes cucc? – néztem végig rajta eltúlzott megütközéssel, de hangom incselkedőn csengett.

- A múltkori esetből okulva magamra öltöttem a Dark Knight egyenruhámat – düllesztette ki mellkasát önérzetesen, majd vigyorogva hozzáfűzte – Ki tudja, ma éjjel nem kell-e utánad repkednem a házak között.

- Elmebeteg vagy! – nevettem el magam a fejemet csóválva.

- Valamivel férfiasabb színt is választhattál volna, ez a rózsaszín Bruce Wayne meggyalázása – csatlakozott Rita is a férfi ugratásához.

- Nem rózsaszín, mályva – vettem védelmembe önkéntelenül, mire barátnőm tekintete mindent tudón villant felém. Kerry tenyere közben a derekamra siklott, így terelgetett keresztül a tömegen.

- Chad, a barátom – mutatta be nekünk a pultnál várakozó magas, sötétbarna hajú, jóképű fickót, akinek jól karban tartott testéről azonnal sejteni véltem, hogy szintén a modellszakma egyik üdvöskéje.

- Chad White – nyújtotta felém a kezét immár kétséget sem hagyva afelől, hogy valóban helyes a feltételezésem. Szemei feltűnő alapossággal futottak végig először rajtam, majd Rita alakján, végül barátnőm dekoltázsán állapodtak meg, mely nem sokat bízott a fantáziára.

- Nem úgy volt, hogy Simon is jön? – nézett kérdőn Kerryre miután túlestünk a bemutatkozáson, mire az egy vállrándítással elintézte a választ.

- Simonnál sosem lehet tudni.

- Átkozottul gyorsan megszerezted a számomat. Hogyan sikerült? – fordultam a férfi felé, hogy végre feltegyem a bennem motoszkáló kérdést.

- Felhívtam Ericet, hogy elkérjem Chris telefonszámát, onnantól pedig már egyenes volt az út – somolygott az orra alatt, azután a szemembe nézve jelentőségteljes hangsúllyal hozzátette: - Ha tényleg érdekel valaki, semmit sem bízok a véletlenre. – Egy hosszú percig fürkészte így a vonásaimat, majd mikor Chad oldalba bökte a bejárat felé kapta tekintetét.

– Francba! – szitkozódott a fogai között szűrve a szót. Zavart értetlenséggel fordultam a megadott irányba, hogy a bőszen integető, feltehetőleg Simonnal érkező Rianne-on állapodjon meg a pillantásom.

- Sziasztok! Bocs a késésért, de felhívott Rianne, és mikor meghallotta, hogy bulizni készülünk velünk akart tartani, így beugrottam érte – szabadkozott vigyorogva a mit sem sejtő fiatal srác, miután odaért kis csapatunkhoz.

Eközben az említett botsáska a legcsekélyebb mértékben sem próbálkozva a feltűnésmentes végigméréssel, minden egyes porcikámat alaposan kielemezte. A szája sarkában megjelenő fennhéjázó mosolytól viszketni kezdett a tenyerem, de egy nagy levegőt véve lecsillapítottam a vágyamat, hogy az elém helyezett Tequila Moonrise koktéllal nyakon öntsem. Szinte tapintható volt közöttünk a feszültség, amit a kezdeti meglepetés után Kerry immár szemlátomást élvezett, mert tekintete elégedett fénnyel csillogott.

- Kerry, bunny, miért nem szóltál, hogy buliztok? – fordult a piszkafa az önjelölt Batman felé. – Egy szóval sem említetted, hogy ez az a program, amiért nem érsz rá feljönni hozzám.

- Mert eredetileg másképp terveztem – nézett rám hosszasan a kérdezett fickó, de jelen pillanatban annyira lefoglalt a váratlan, és a legkevésbé sem kellemes meglepetés, hogy nem vettem észre a rejtett üzenetet.

Koktélomat habozás nélkül lehajtva az üres poharat a kelleténél erősebben csaptam le a pultra, azután Ritát a karjánál megragadva a táncolók felé húztam. Barátnőm elkerekedett szemekkel bámult rám mikor végre megálltunk, de az arcomra kiült vonásokból kiolvasva viselkedésem okát egy laza vállvonással elintézte a dolgot.

- Ez a Simon srác egész helyes – kiáltotta fülembe a szavakat a zenét túlharsogva.

- Ha szereted a műanyagbabát idéző kisfiúkat – válaszoltam a Chad társaságában felénk igyekvő Simont végigmérve. – A szája már-már botrányosan tökéletes, de nem tűnik agytrösztnek.

- Nem mintha Kerry egy Einstein lenne – vágott vissza Rita, amit magamnak is be kellett látnom, de mindezek mellett első ránézésre is zongorázni lehetett a két fiú közötti különbséget. – Különben is az agyasokat meghagyom neked, én beérem azzal, ami a gatyájukban van – vigyorgott Rita időközben magyarra váltva, hogy a mellénk érkező srácok ne értsék, miről diskurálunk.

Rita szavait figyelmen kívül hagyva vetettem bele magam a táncba, igyekezve közben távol tartani magamtól az egyre bátrabban nyomuló Chadet, ám mikor szemem sarkából láttam, hogy Kerry a pultnál elmélyülten magyaráz valamit Rianne-nak, meggondoltam magam. Elhamarkodott döntésemet hamarosan meg is bántam, mert a felbátorodott fickó immár merészen átölelve, jól fejlett piócaként tapadt a testemhez, ami annak ellenére sem izgatott fel, hogy kifejezetten dögös pasi volt a partnerem. Karjait lerázva magamról fordítottam hátat, hogy szememet lehunyva, a zenén kívül minden mást kizárva adjam át magam a táncnak. Sokáig nem élvezhettem zavartalanul, mert csípőmre újra két forró tenyér tapadt, ezért immár konkrétabban kifejezve nemtetszésemet, ujjaimat a levakarhatatlan támadóé közé fűzve le akartam tépni magamról, de megérezve a nyakam tövébe lehelt csókot az érintésem simogatássá szelídült. Az orromba kúszó parfümillatot ezer közül is felismertem volna, de ha mindez nem lett volna elég, a hátamhoz simuló férfi most megszólalt:

- Azt hiszem eddig nem a megfelelő partnerrel táncoltál.

- Mert a kiszemelt partner épp mással volt elfoglalva – bontakoztam ki az ölelésből, hogy megfordulva a szemébe nézhessek.

- Engem nem érdekel Rianne – válaszolt karjait ismét a derekam köré kulcsolva.

Nyílt tekintetéből ugyanezt a választ olvastam ki, ezért immár felszabadult sóhajjal simultam hozzá. Azonban mielőtt elmerülhettünk volna egymásban, a nehéz felfogású piszkafa a bárszékről elrugaszkodva felénk tartott, nyilvánvalóan azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ismét Kerry nyakába varrja magát.

- Gyere, lépjünk le – ragadta meg kezemet a férfi érzékelve a közelgő természeti katasztrófát. Ritához lépve – aki időközben Simonról Chadre váltott - jeleztem, hogy lepattanunk, mire helyeslő bólintással reagált, azután Rianne-t nagy ívben kikerülve a kijárat felé siettünk. A botsáska ledöbbent arckifejezését látva alig bírtam megállni, hogy fel ne nevessek, végül beértem egy felé küldött győztes szemvillanással. A leintett taxiba szorosan egymás mellé préselődve ültünk be, s a sofőr visszapillantóra tapadt kocsányon lógó szemeivel mit sem törődve Kerry keze egyre merészebben kúszott fel a combomon, miközben ajkai az enyémeket keresték.

- Ne itt! – állítottam meg a sort alá csúszó ujjait, mire hangos sóhajjal erőt vett magán, s néhány milliméterrel odébb húzódott.

A lakcímemre érkezve sietősen fizetett, azután kezemet megfogva türelmetlenül igyekezett a lift felé. Immár a zárt ajtók mögött elszabadult a pokol, megállíthatatlan vehemenciával préselt a fémlemez falnak, ám éppen csak összeért a szánk, amikor a lift az első emeleten megállva kinyílt. A két idősebb hölgyre pillantva, akik a beszélgetésből ítélve épp egy elhúzódott kártyapartiról igyekeztek hazafelé villámgyorsan szétrebbentünk, hogy a visszafojtott kuncogástól reszketve bár jól nevelten, de pattanásig feszülten tegyük meg az ötödikig hátralévő utat. A lakásomba érve kitört belőlünk a mindeddig visszatartott nevetés, amikor felidéztük a nénik megbotránkozó arckifejezését. Miközben még mindig kuncogva magunkra zártam az ajtót, Kerry hátulról hozzám simulva csókolt a nyakamba.

- Vicces, hogy Rianne önkéntelenül is segített. Ha nem jelenik meg a klubban, talán nem lennék most itt a lakásodon. Akaratlanul is felébresztette benned a versenyszellemet – lehelte a fülembe ágyékát szorosan a fenekemhez préselve.

A mondattól szemem dühösen felvillant, majd szám sarkáról letörölve a gúnyos félmosolyt rendezett arcvonásokkal fordultam meg, hogy kezemet a nyakszirtjére simítva húzzam magamhoz. Miközben forró ajkai mohón tapadtak az enyémekre, kezemet a nadrágjára csúsztatva simítottam végig a lüktető dudoron, ami elégedett nyögést váltott ki belőle. Érzékelve, hogy a mozdulattól immár pattanásig feszül az erős farmeranyag, tenyeremet a mellkasának nyomva eltoltam magamtól.

- Még nem jött el a patroncsere ideje – közöltem a férfival, akit arckifejezéséből ítélve a gutaütés kerülgetett, nyilvánvalóan nem erre a reakcióra számított. – Hess, Batman, ideje hazareppenned – fűztem hozzá immár leplezetlenül kaján vigyorral, azután a kulcsot elfordítva szélesre tártam előtte az ajtót.

Úgy tűnt végre felfogta, hogy teljesen komolyan gondolom, mert tekintetében most harag villant, majd egy pillanatnyi habozás után szó nélkül kisétált az ajtón. Sosem harcoltam férfiért, és nem pont egy IQ light modellért fogom elkezdeni – dohogtam magamban sértetten a csukott ajtónak dőlve. Ellenben neked nem árt egy kis küzdés Kerry bunny, mert úgy látszik, túl gyorsan megkapsz mindent. Gúnyosan mosolyogva bújtam ki a ruháimból, hogy a takaró alá bújva lehunyjam a szemem, ám mikor kezem a franciaalsóra siklott, s fantáziám Kerry felé kanyarodva elragadott, már korántsem töltött el akkora elégedettséggel a nyertes csata.

Kerry

Nem akartam hinni a fülemnek, amikor közölte velem, hogy ideje lelépnem, de az arcán elterülő győztes vigyor minden kétségemet eloszlatta. Éreztem, ahogy szétárad bennem a düh, s nyelvemen volt már a csípős válasz, végül a kikívánkozó szavakat visszanyelve indultam meg a lift felé. A rohadt életbe! Rafinált szuka! A testemet feszítő tesztoszteron arra késztetett, hogy öklömmel a lift falára mérve egy hatalmas ütést próbáljak megszabadulni a feszültségtől, ám mindezzel csak azt értem el, hogy a kín immár felváltva jelentkezett az ágyékom és az öklöm felől. Miként a legtöbb férfi én is nehezen viseltem a visszautasítást, különösen, ha azt ilyen gonosz formában teszik meg, ráadásul új ingerként ért ez a felfedezés, mert nem voltam hozzászokva, hogy a célegyenes előtt bezárják a kaput. A telefonomért nyúlva eljátszottam a gondolattal, hogy felhívom Rianne-t, aki minden bizonnyal szívesen befejezte volna amit Claire elkezdett, végül mikor ujjamat a hívógombra helyezve elmém felidézte a szőke kaktusz szemeit, elvetettem az ötletet. A kellemesen lehűlt éjszakába kilépve, melynek simogató hűvössége most kifejezetten jól esett sétáltam néhány sarkot, azután a leintett taxiba ülve gondolataimba mélyedve indultam haza.

Éjjel sokáig forgolódtam álmatlanul, így az ébresztőóra kíméletlen hangját figyelmen kívül hagyva fordultam a másik oldalamra, hogy tovább aludjak. Fél szemmel az éjjeliszekrényre helyezett üres gyógyszeres fiolára sandítva végül erőt vettem magamon, s a fürdőszobába indultam. Gyerekkorom óta ADHD-ban, azaz figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban szenvedtem, amit csak gyógyszeres kezeléssel sikerült visszaszorítani, ezért nem volt mese, muszáj volt elmennem az orvosomhoz újabb adagot felíratni. Ennek köszönhetően gyakran elkéstem a megbeszélt találkozókról, illetve olykor nehezemre esett a kiszabott feladatra koncentrálni, vagy épp a fotós utasításait követni. A betegség tünetei a sporttevékenységeknél is kiütköztek, így le kellett mondanom gyermekkori álmomról – a figyelemfenntartási nehézségek miatt esélyem sem volt rá, hogy valaha élsportoló lehessek. A memóriám sem volt épp tökéletesnek nevezhető, ennek ellenére görcsösen ragaszkodtam ahhoz az elképzelésemhez, hogy egyszer színész leszek. Nemrég beiratkoztam egy ősszel induló tanfolyamra, ahol a színjátszás alapjait igyekszem majd elsajátítani. Az ADHD az emberi kapcsolatokra is rányomta bélyegét, gyakori hangulatváltozásaim miatt problémáim voltak az érzelmi kötődések kialakításával, így soha nem volt még fél évnél tartósabb viszonyom.

Az orvossal végezve levittem Jacksont a közeli kutyáknak elkerített kis parkba, ahol a padon ücsörögve ismét Claire felé kanyarodtak gondolataim. Eleinte bosszantott a pökhendi viselkedése, azonban mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy egyre erősebben vonzódom hozzá, ezért mindenáron ki akartam deríteni milyen valójában. Ösztönösen ráérezve a hozzám vezető úthoz ügyesen taktikázva keltette fel a figyelmemet, felélesztve bennem a régóta már csak szunnyadó vadászösztönt. A népszerűséggel együtt egyenes arányban nőtt az ágyamba kéredzkedő nők száma is, így egy-egy újabb könnyű, még csak hódításnak sem nevezhető zsákmány megszerzése már nem hozott lázba. Telefonommal babrálva kikerestem a nevét, de mielőtt megnyomhattam volna a hívógombot meggondoltam magam. Hadd főjön még egy kicsit Ő is a levében.

A botrányosan tökéletes szájú Simon :)